Időnként....... Akaratlanul is megbántok magam körül embereket. Ez általában olyanok felé irányul, akiket nagyon szeretek. Ezt mindig sikerül eljátszanom. Utána jön a : "Jajj, nem bántottál meg :3" dolog.... De.....
Tudod, van az a dolog, amikor azt mondják semmi sem változik... És mégis érzed hogy valami nem ugyan az. Nem, tudod mi, de más lett. Lehet hogy te lettél más, lehet hogy a környezeted..... Ki tudja?
Hihiii~ Időnként.... ha már megbántottam valakit, még ráteszek egy lapáttal. Ha már lúd legyen kövér. Erről nem tehetek.... bennem van az, hogy néha olyan dolgokat mondok ki, amiken sosem gondolkozom.... Viszont ha egyszer elkezdem kimondani, akkor árad belőlem a szó.... És a vége úgy is az lesz, hogy valaki megsérül. *sóhajt* Mennyiszer eljátszottam már ezt.... De sosem akartam a keresetlen szavakat kimondani. Meg kellett volna már tanulnom befogni a szám. De ha meg nem vagyok őszinte, az a baj. Meg kéne tanulnom pont annyit mondani, amitől még nem dől össze a világom.
De hogy?
Hogyan lehet megtanulni azt, amit sosem tudtam elérni? Magamtól kéne rájönnöm...... Hiszen az ember a hibáiból tanul...... De nem én. Egyszer, ha idősebb és bölcsebb leszek, talán már tudni fogom mindenre a választ. De mire megyek azzal? A múlton már úgy sem lehet változtatni.......
Az emberek miért nem tudják kimondani sokszor azt az egyszerű szót: Sajnálom.
Nem akartalak megbántani. A barátom vagy. És fontos vagy nekem. De tudod néha nagyon hülye tudok lenni. És ezt tudom. Tisztában vagyok vele. Nem akarom azt, hogy holnap úgy beszéljünk, mintha mi sem történt volna...... Mert.... Az ilyen dolgok kimondatlanul is rögződnek. Ezért..... én tényleg..... sajnálom..... *potyognak a könnyei* Nem akartam ilyeneket hozzád vágni, főleg hogy örülnöm kellene, hiszen jó a kedved, vidám vagy, és boldog.... És mivel a barátom vagy, ez a legtöbb és legjobb amit kívánhatok neked..... De.... Én képes voltam ezt a kevés boldogságot is ilyen dolgokkal megmérgezni..... Annyira hülye vagyok, hpgy még neked is képtelen voltam ezt a szemedbe mondani, és egyszerűbb volt ide leírni.......... Meg tudsz nekem bocsájtani?
Hihiii~ Időnként.... ha már megbántottam valakit, még ráteszek egy lapáttal. Ha már lúd legyen kövér. Erről nem tehetek.... bennem van az, hogy néha olyan dolgokat mondok ki, amiken sosem gondolkozom.... Viszont ha egyszer elkezdem kimondani, akkor árad belőlem a szó.... És a vége úgy is az lesz, hogy valaki megsérül. *sóhajt* Mennyiszer eljátszottam már ezt.... De sosem akartam a keresetlen szavakat kimondani. Meg kellett volna már tanulnom befogni a szám. De ha meg nem vagyok őszinte, az a baj. Meg kéne tanulnom pont annyit mondani, amitől még nem dől össze a világom.
De hogy?
Hogyan lehet megtanulni azt, amit sosem tudtam elérni? Magamtól kéne rájönnöm...... Hiszen az ember a hibáiból tanul...... De nem én. Egyszer, ha idősebb és bölcsebb leszek, talán már tudni fogom mindenre a választ. De mire megyek azzal? A múlton már úgy sem lehet változtatni.......
Az emberek miért nem tudják kimondani sokszor azt az egyszerű szót: Sajnálom.
Nem akartalak megbántani. A barátom vagy. És fontos vagy nekem. De tudod néha nagyon hülye tudok lenni. És ezt tudom. Tisztában vagyok vele. Nem akarom azt, hogy holnap úgy beszéljünk, mintha mi sem történt volna...... Mert.... Az ilyen dolgok kimondatlanul is rögződnek. Ezért..... én tényleg..... sajnálom..... *potyognak a könnyei* Nem akartam ilyeneket hozzád vágni, főleg hogy örülnöm kellene, hiszen jó a kedved, vidám vagy, és boldog.... És mivel a barátom vagy, ez a legtöbb és legjobb amit kívánhatok neked..... De.... Én képes voltam ezt a kevés boldogságot is ilyen dolgokkal megmérgezni..... Annyira hülye vagyok, hpgy még neked is képtelen voltam ezt a szemedbe mondani, és egyszerűbb volt ide leírni.......... Meg tudsz nekem bocsájtani?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése