Öcsém osztálykirándulásra ment, és haza se jött. Kitalálta hogy ott alszik egyik osztálytársánál, és vigyek le neki ruhát.
Nagy nehezen összeszedtem magam, hiszen 4 napja ki sem mozdultam itthonról... Csak a hátsó kertig mentem el. Az első két napban a betegség miatt, utána a bacik miatt. (Anyu nagyon aggódó típus x3)
Nagy nehezen elindultam, és végigmentem lefelé az utcán. Sülysáp nagyjából 3 részből áll, Sáp, Süly és Szöllős. (Számomra tökre egyben van az egész x3).
Én már majdnem Sápon lakom, ha lemegyek egy utcán, és befordulok a bekötőnél, az már Sáp. Arrafelé ritkán járok, sőt. Szinte soha. Így eléggé izgultam. Egy olyan utcába kellett mennem, amiről még nem is hallottam. Mentem vagy 10 percet, mire megtaláltam azt a fölfelé vezető utat. Ráérősen felballagtam, és amikor a tetejébe érve megfordultam, csodálatos látvány tárult elém.
Szemben a dombok oly lágyan húzódtak végig, mintha egy festő most festette volna oda pár laza ecsetvonással. A lemenő nap fénye kellemes időt hozott létre- se nem hideg, se nem meleg. Még minden csupa zöld, ám ahol a nap lefelé igyekezett a horizonton, ott csodálatos narancsszínűvé varázsolta az egész tájat. Mélyet szippantottam a levegőbe- friss volt. Leírhatatlanul friss. Ha oldalra tekintettem, a házak fölött végtelen mennyiségű fát pillantottam meg. Ott volt közöttük a Sápi templom is (mert nekünk kettő van, egy Sülyben), és az előtt van egy kisebb terület, ahonnan szintén csodálatos a kilátás. Pár hét múlva, con előtti pénteken oda szeretném elvinni Francicát~ Csak álltam ott egy darabig, és megigézve néztem. Ilyenkor döbbenek rá igazán, hogy milyen csodálatos helyen élek. Ezt a látványt semmiért sem cserélném el.
Miután odaadtam öcsémnek a cuccát, elindultam hazafelé. Amikor az utcánkhoz értem, elégedetten pillantottam el a határba, melynek vége nyírfaerdőbe torkollik. Láttam a két kis utat, azokat ahol a kutyáim szoktam sétáltatni. Kedvem támadt sétálni egyet.
A naplemente a kedvencem az egész napban. Képes megmelengetni a szívet, elcsodálkoztatni, megállítani egy pillanatra ebben a rohanó világban...
Ahol éppen nem ment le a nap, ott az ég olyan volt, akár a színpaletta. A kék minden árnyalata ott volt, és lágyan futottak egymásba, a legsötétebbtől egészen a legvilágosabbig.
Egyszerűen imádok itt lakni~ ♥
Egy egyszerű fanikornis mindennapi hülyeségei~
2012. szeptember 22., szombat
2012. szeptember 21., péntek
Doitsu születése~
Ez egy nem olyan régi Hetalia ficim, amit be is fejeztem (fogjuk rá .-.), és nem is lett olyan rossz. (De nem mondtam hogy tökéletes ˇˇ) Enjoy~
Délután 6-körül járhatott. Legalább is Gil erre tippelt. A nap szép lassan elindult lefelé, és narancsszínű fényével itatta át a dombokat, a felhőket és az eget is. A madarak csicseregve repkedtek ágról árgra, a virágok egykedvűen ontották magukból édes illatukat, hogy a méhek és pillangók rájuk találhassanak. A puha pázsit fénylett a lemenő nap fényében. Gilbert számára soha ilyen zöldnek, ilyen hívogatónak nem látszott azelőtt. Az ablakon beszökő napsugarak kellemesen simogatták a kis ország arcát, és szinte csábították a szabadba. A hátsó kertben a focikapu és a labda magányosan állt, és csak arra vártak hogy kis gazdájuk végre játszon velük. A focizásra szánt pázsit mellett a kis tóban a halak csodálkozva figyeltek: csend van a kertben. A medence sem csattogott vadul a felverődő hullámoktól: mereven állt félig árnyékba burkolózva.
Gilbert a könyvtár ablakában kialakított párkányon gubbasztott, ott ahol téli estéken Germániával is szoktak: ilyenkor meséket olvasnak, forrócsokit isznak, és az egymás társaságában eltöltött minden perc megmelengeti szívüket. De most jó idő volt, és ő egyedül kuksolt a hatalmas, könyvekkel teli szobában. Körülötte zsirkréták hevertek szanaszét, színes, kidíszített lapokon. A kis Poroszország ezer meg ezer haditervet kovácsolt, hogyan szerzi meg egyesével a szomszédos területeket, és végül hogyan lesz övé az egész világ. Négy lapból álló ádáz csatát vívott azzal a furcsa, Magyarország nevű fiúval. Természetesen a végén ő győzött. De már mindent lerajzolt, már az egész világot meghódította, az idő mégsem akaródzott gyorsabban telni. A kis faház felső emeleti ablakában ülő Prussia, kívülről úgy tűnt, mintha kirakati bábú lenne; már lassan 7 órája az ablakban ült, és csak bámulta a kaput és az elülső kertet. Egész pontosan azóta ült ott, hogy Germánia elment. Azt mondta, délután meglepetéssel tér haza, és ő egyetlen pillanatot sem akart elmúlasztani. Nagyon is jól ismerte az öreg országot; kiszámíthatatlan volt mikor tér haza.
Prussia unottan bámulta az elülső részt- már amennyit a terasz tetejétől látott. Látta az álmosan ásítozó kutyáját, aki az óljának árnyékába húzódott a meleg napsütésről. Látta a hatalmas sövénykerítést, melyet Germániával ők ültettek. A düllő összes többi házát, és a kint játszó gyerekeket is látta, ugyanis az övék volt az utolsó ház, a zsákutca vége, az, ami után már csak a végtelen táj következett.
Hirtelen megpillantott egy ismerős alakot közeledni az utca végén: jön Germánia! Gilbert leugrott a párkányról, és szélsebesen az ajtónak eredt. Ám olyan lendülettel indult neki, hogy megbotlott a felgyűrődött szőnyegen, és átrepült a küszöb felett. Hasraérkezvén először megilletődött, majd a sírás határára került. De nem akart sírni. Hogy nézett volna ki, ha egy olyan awesome ország mint ő, sírva fogadja a hazatérő nagyapját? Feltápászkodott, és egy könycsepp gördült végig az arcán. Ellenőrizte sebes lábacskáit, majd újra futni kezdett, mintha mi sem történt volna. A fapadló panaszosan recsgett, miközben Gilbert egy versenyautó gyorsaságával száguldott le a falépcsőkön. Miután leért, megkerülte a lépcsőt, végigrohant a folyosón, majd megtorpant. A hatalmas faajtó ijesztően meredezett előtte, és a kabáttartó, mint egy szigorú biztonsági őr, őrizte az ajtót. Máskor megijedt volna, de most nem. Mérgesen ráncolta a szemöldökét, úgy érezte, egy sárkánnyal készül szembeszállni. Ahogy meghallotta a lépéseket a teraszon, megszeppent. Mi lesz ha mégsem Germánia az? A hatalmas ajtón kattant a zár, és lassan nyílni kezdett; egy vigyorgó szőke fej bukkant elő mögüle.
- Azt hittem már sosem érsz haza Germánia!
- Ó, te végig itt vártál rám?
- Dehogy! Igazából a könyvtár ablakából figyeltelek.... Hoztad a meglepetésem?
- Persze, itt van a dombozomban.
A kis ország türelmetlenül nógatta nagyapját; mutassa meg neki a doboz tartalmát. Ám az sejtelmesen kacsintott:
- Majd mindjárt megtudod.
Germánia bement a konyhába, Poroszország pedig követte őt. Letette a dobozt az asztalra, a pici országot felültette egy székre, és leemelte a doboz tetejét. A kis állat, amint megérezte hogy szilárd talajon áll, csipogni kezdett. Először csak halkan, félénken, majd egyre erősebben, egészen erőszakosan. Germánia felnevetett:
- Mintha csak téged hallanálak, csak csibében!
- De nagyapa! Én nem vagyok ilyen kicsi...
Prussia puffogni kezdett, ami hihetetlenül aranyossá tette. A nagyapja szeretettel nézett rá, majd meghúzkodta a pofiját. A kis csibe tovább méltatlankodott. Ő is itt van, miért nem figyel rá senki? Hogy észrevetesse magát, kikászálódott a dobozból, majd egy hirtelen ugrással Gilbert vállán, végül fején termett. A két ország meglepetten figyelte, majd nevetni kezdtek. A mély, öblös nevetés, és a gyermeki, ártatlanul csilingelő kesesese harmónikusan vizhangzott a konyhában. Germánia végignézett unokáján.
- Hát veled meg mi történt? Csak nem háborúzni voltál?
Prussia hófehér ruhája hamuszürkévé változott amikor elesett, helyenként el is szakadt. Térdéből szivárgott a vér, arcát felszáradt könnyek nyoma borította. Amúgy is kócos haja még kócosabb volt; a csibe felettéb jól érezte magát benne. Mégsem merte bevallani nagyapjának az igazságot. Biztosan kinevetné ha elmesélné, hogy a nagy sietségben orra bukott a szőnyegben. Inkább elterelte a szót.
- Germánia, mi a neve?
- Minek?
- Hát a csibének!
A "csibe" csipogott egyet, mintha ő maga akarta volna elárulni.
- Az még nincs neki, gondoltam majd te elnevezed.
Gil gondolkodóba esett. Annyira töprengett, hogy nagyapja végül tanácsokkal kezdte ellátni.
- Mit szólnál mondjuk a Pi-hez? Úgy is állandóan azt mondja.
A csibe is és a kis ország is méltatlankodó pillantást vetett Germániára.
- Nagypapa, az nem elég awesome! És mivel én vagyok a legaszömebb ország, ilyen név kell neki is.
- És mi lenne ha Csibinek hívnád?
- Az olyan lányos! És ő fiú.
- Hmm. Hát ha awesome nevet szeretnél... Miért nem hívod Gilbertnek?
- Egy madarat nevezzek el magamról? Ez megalázó.
A kis csibe meghúzta fiatal gazdája haját, aki erre azonnal helyesbített:
- Ááá, úgy értem ha mindkettőnk Gilbert, nem fogjuk tudni kinek szólnak éppen. (De ő továbbra is csak egy madár.) Viszont mivel a Gilbert olyan awesome név, lehetne mondjuk.... Gilbird! Tetszik neked a Gilbird?
- Igen, egészen jól han...
- Hozzád ki szólt Germánia?
A kis madár örömmel csipogott és Prussia érezte, elválaszthatatlan barátok lesznek.
Teltek múltak a hetek. Gilbert és Gilbird mindent együtt csináltak. Együtt ettek, együtt fociztak, együtt úsztak a medencében, együtt zaklatták a madarakat és a halakat. Barangoltak az erdőben, felfedezték a közeli dombokat és völgyeket. A gyerekekkel játszottak az utcán, és mindenki csodálta Gilbird okosságát. Prussia kimondhatatlanul büszke volt kis barátjára. Az idő közben lassan őszbe fordult. A lehulló avarok, és az őszi táj még több szórakozást, és felefedezni valót nyújtott a két kalandor számára. Már akkor sem unatkoztak ha Germánia nem volt otthon- ami egyre többször fordult elő. Azt mondta, üzleti ügyei vannak. Volt olyan hogy reggel elment, és egészen késő estig nem is tért haza. Prussiára olyankor egy-egy fiatal és nagyon csinos hölgy nézett rá időnként- valamelyik, nagyapja szeretői közül. Elkezdte furdalni a kíváncsiság: érezte hogy valami készülődik, csak azt nem tudta hogy mi. Gilbirddel napestig ötleteket gyártottak és firkáltak. Talán területeket hódít. Lehet hogy éppen borozik Róma nagyapussal. De az nem annyira valószínű. Amikor ez megesett, Venezianot, Róma unokáját mindig áthozták Gilberthez- vagy éppen fordítva. Gil unalmasnak tartotta őt- egy ijedős kislány volt csupán, aki szerette a pastát és a siestát. Amint ezen gondolkoztak, kapucsukódást hallottak. Prussia az órára nézett: fél hét volt. Feltünően korán ért haza hőn szeretett nagyapja. Fejére helyezte Gilbirdet, és leszaladtak a lépcsőn. Germánia éppen akkor lépett be az ajtón- egy óriási csomag kíséretében. Prussia szeme felcsillant.
- Germánia, ez a hatalmas ajándék az enyém?
Nagyapja nevetett.
- Abban igazad van hogy ajándék, sőt abban is hogy hatalmas. De ezzel te már nem tudnál mit kezdeni. Viszont segíthetsz összeszerelni.
Megindultak felfelé a lépcsőn, és amikor felértek a tetejére, Gilbert meglepődött. Nem a könyvtár szobába mentek, de nem is az övébe vagy a nagyapjáéba. Egyenesen a hátsó, utolsó kis szoba felé tartottak, ahova a kis országnak mostanában tilos volt belépnie. Nagyapja ha hazaért, mindenféle csomagok kíséretében eltűnt az ajtó mögött. Furdalta a kíváncsiság, és most végre megpillanthatja mit titkolt Germánia! Kinyílt az ajtó, és nagypja a csomag kíséretében eltünt mögötte. Gilbert habozott. Amire eddig úgy vágyott, amit annyira látni szeretett volna.... Most csak pár lépésre van tőle. De mi van ha mégsem akarja látni? Gilbird türelmetlen csipogása ébresztette fel gondolataiból. Vett egy mély levegőt, és elindult. Félénken kukkantott be az ajtón. A szoba krémszínű lett, valami kellemes illat lengte be- Prussia úgy emlékezett, ezt hívják babaillatnak. Neki is volt amikor kicsi volt, de ő nem érezte soha sem. Kis vidám figurák voltak a falra festve, egy fehér pelenkázó és egy fehér szekrényke állt a szobában. A sarokban egy picike könyvespolc, mellette egy babzsákfotel terült el. Egy pici játékos doboz, amely tele volt babajátékokkal, éppen befért az ablak alá helyezett bölcső mellé. Germánia a szoba közepén állt, és a csomagot boncolgatta. Gil ránézett a papírra ami mellette hevert- egy kiságyat ábrázolt. Miután segített nagyapjának összeszerelni a kiságyat, megzavarodva kisietett a szobából. Az este hátralevő részében alig szólt nagyapjához, csak hallgatott és gondolkozott. Germánia sem szólt őhozzá. Aztán eljött a lefekvés ideje, és nagyapja mesélt egy történetet. Prussia kérdőn nézett az ágy végénél ülő országra.
- Germánia.... Mi ez az egész? A bölcső meg minden.....Én ezt nem értem. Nem vagyok már ennyire kicsi... És Gilbird sem.
Germánia unokájára nézett, megsimogatta kis szürke fejét és elmosolyodott.
- Tudod Poroszország, kistestvéred lesz. Egy új kis ország jön ide, akiről neked kell majd gondoskodnod. Kíváncsi voltam, hogy boldogulnál-e egy új jövevénnyel, ezért hoztam Gilbirdet. És úgy látom egészen ügyesen elboldogulsz majd.
A kis ország szeme felcsillant. Ha az új országot is uralma alá hajtja, elkezdheti az egész világ meghódítását.
A másnap nagyon lassan telt. Germánia már hajnalban elment, de hagyott egy üzenetet a konyhaasztalon, hogy nem egyedül tér haza. Gilbert számára még lassabbnak tűnt az idő múlása, mint amikor Gilbirdet várta. Semmi sem kötötte le 5 percnél tovább a figyelmét, még kis barátja sem, aki sértődötten csipogott fején. Csak a párkányban ült, és bámult kifelé az albakon. Addig figyelte a hosszú utat, míg nem Germánia bukkant fel rajta- egy kis fehér csomaggal. Gilbert elszaladt az ablaktól, le egészen az ajtóig. De megilletődött, ezért elbújt a nappali ajtaja mögé, és onnan figyelte a bejárati ajtót. Mi lesz ha az új ország már most erősebb nála? És ha awesomebb? És ha helyesebb? És ha őt jobban szereti majd a nagyapjuk? Germánia belépett az ajtón. Egy pillanatra meglepődött amikor látta hogy unokája nem várja őt, de tudta, hogy figyeli. Elindult hát az emeletre, és Prussia halkan követte. Megvárta míg Germánia bemegy a babaszobába, és utána ment. Egy darabig tanácstalanul állt az ajtóban, ám nagyapja behívta. Közelebb ment a kiságyhoz, és felkészült a látványra. Ám amint belepillantott, hatalmasat csalódott. Germánia észrevette ezt.
- Ő itt a kistestvéred, Ludwig.
- Ez a kis izé? Ez egy ország? Még gyarmatnak se jó, nem hogy országnak! Kesesesesese~
- Ugyan. Egyszer hatalmas és erős országgá fog válni. A világ egyik vezető hatalma lesz. Még te is fel fogsz rá nézni. De amíg ezt el nem éri, neked kell róla gondoskodnod. Támogatnod kell őt, és példát kell mutatnod. Tudom hogy jó bátty leszel.
- Ez butaság! Még hogy ez nagyobb ország mint én, hmpf!
Prussia duzzogva ráhajolt a kiságy szélére. Ahogy lógatta a kezét és mérgesen a pici országot nézte, Ludwig elkapta az ujját, megfogta és ránevetett. A babanevetés meglepte Gilbertet, de mosolyogva hagyta, hadd játszon a csöppség az ujjával. Ahogy Germánia nézte őket, egy könnycsepp futott végig az arcán. Rohamosan gyengült, egyre nehezebbé vált minden. Érezte, hogy hamarosan el kell mennie. Nem láthatja ahogyan ez a két kis csöppség felnő. Nem láthatja milyen erős országok lesznek belőlük, milyen hatalmasra nőnek majd. Ahogyan Róma sem az ő unokáit. Elmennek, de együtt. Mindkettejük számára nehéz idők ezek, hiszen az ő unokái is kicsik még. De ha menni kell, hát menni kell.
Az este átlagosan telt, Germánia semmit sem mutatott ki. Így a kis Prussia sem vett észre semmi különöset. De tudta. Érezte, hogy nagyapja el fog menni. Csak nem tudja mikor. Miután két mesét is végighallgatott, hosszasan ölelte nagyapját. Nem akart sírni. Ahogyan Germánia sem. Mégis, az öreg ország arcán végigfutott pár csepp, amit igyekezett elrejteni unokája elől. Ölelkezve maradtak a sötétben, egészen addig, míg Prussiát el nem nyomta az álom. Germánia lefektette, megpuszilta, és kiment az ajtón. Bement a pici Ludwighoz, homlokon csókolta, hátrasimította aranyszőke haját, és kiment. A dolgozószobába indult. Már régóta fogalmazott levelét elővette a felső fiókból. Végre sikerült befejeznie. Éppen időben. Hirtelen Róma fogta meg a vállát.
- Itt az idő, Germánia. Mennünk kell.
Az öreg ország otthagyta a levelet az asztalon, és elindult barátja után. Még egyszer bepillantott Gilberthez. A forró könnyek égették arcát. A kis ország álmában is a nagyapját hívta. Majd megszakadt a szíve. Mihez fog kezdeni ez a két apróság egyes egyedül? Róma megfogta barátja vállát, és gyengéden húzni kezdte. Az egykor dicső, hatlamas országok kimentek a hátsókertbe, elindultak a hegyek felé, eltűntek a ködben. Senki sem látta őket többé.
Délután 6-körül járhatott. Legalább is Gil erre tippelt. A nap szép lassan elindult lefelé, és narancsszínű fényével itatta át a dombokat, a felhőket és az eget is. A madarak csicseregve repkedtek ágról árgra, a virágok egykedvűen ontották magukból édes illatukat, hogy a méhek és pillangók rájuk találhassanak. A puha pázsit fénylett a lemenő nap fényében. Gilbert számára soha ilyen zöldnek, ilyen hívogatónak nem látszott azelőtt. Az ablakon beszökő napsugarak kellemesen simogatták a kis ország arcát, és szinte csábították a szabadba. A hátsó kertben a focikapu és a labda magányosan állt, és csak arra vártak hogy kis gazdájuk végre játszon velük. A focizásra szánt pázsit mellett a kis tóban a halak csodálkozva figyeltek: csend van a kertben. A medence sem csattogott vadul a felverődő hullámoktól: mereven állt félig árnyékba burkolózva.
Gilbert a könyvtár ablakában kialakított párkányon gubbasztott, ott ahol téli estéken Germániával is szoktak: ilyenkor meséket olvasnak, forrócsokit isznak, és az egymás társaságában eltöltött minden perc megmelengeti szívüket. De most jó idő volt, és ő egyedül kuksolt a hatalmas, könyvekkel teli szobában. Körülötte zsirkréták hevertek szanaszét, színes, kidíszített lapokon. A kis Poroszország ezer meg ezer haditervet kovácsolt, hogyan szerzi meg egyesével a szomszédos területeket, és végül hogyan lesz övé az egész világ. Négy lapból álló ádáz csatát vívott azzal a furcsa, Magyarország nevű fiúval. Természetesen a végén ő győzött. De már mindent lerajzolt, már az egész világot meghódította, az idő mégsem akaródzott gyorsabban telni. A kis faház felső emeleti ablakában ülő Prussia, kívülről úgy tűnt, mintha kirakati bábú lenne; már lassan 7 órája az ablakban ült, és csak bámulta a kaput és az elülső kertet. Egész pontosan azóta ült ott, hogy Germánia elment. Azt mondta, délután meglepetéssel tér haza, és ő egyetlen pillanatot sem akart elmúlasztani. Nagyon is jól ismerte az öreg országot; kiszámíthatatlan volt mikor tér haza.
Prussia unottan bámulta az elülső részt- már amennyit a terasz tetejétől látott. Látta az álmosan ásítozó kutyáját, aki az óljának árnyékába húzódott a meleg napsütésről. Látta a hatalmas sövénykerítést, melyet Germániával ők ültettek. A düllő összes többi házát, és a kint játszó gyerekeket is látta, ugyanis az övék volt az utolsó ház, a zsákutca vége, az, ami után már csak a végtelen táj következett.
Hirtelen megpillantott egy ismerős alakot közeledni az utca végén: jön Germánia! Gilbert leugrott a párkányról, és szélsebesen az ajtónak eredt. Ám olyan lendülettel indult neki, hogy megbotlott a felgyűrődött szőnyegen, és átrepült a küszöb felett. Hasraérkezvén először megilletődött, majd a sírás határára került. De nem akart sírni. Hogy nézett volna ki, ha egy olyan awesome ország mint ő, sírva fogadja a hazatérő nagyapját? Feltápászkodott, és egy könycsepp gördült végig az arcán. Ellenőrizte sebes lábacskáit, majd újra futni kezdett, mintha mi sem történt volna. A fapadló panaszosan recsgett, miközben Gilbert egy versenyautó gyorsaságával száguldott le a falépcsőkön. Miután leért, megkerülte a lépcsőt, végigrohant a folyosón, majd megtorpant. A hatalmas faajtó ijesztően meredezett előtte, és a kabáttartó, mint egy szigorú biztonsági őr, őrizte az ajtót. Máskor megijedt volna, de most nem. Mérgesen ráncolta a szemöldökét, úgy érezte, egy sárkánnyal készül szembeszállni. Ahogy meghallotta a lépéseket a teraszon, megszeppent. Mi lesz ha mégsem Germánia az? A hatalmas ajtón kattant a zár, és lassan nyílni kezdett; egy vigyorgó szőke fej bukkant elő mögüle.
- Azt hittem már sosem érsz haza Germánia!
- Ó, te végig itt vártál rám?
- Dehogy! Igazából a könyvtár ablakából figyeltelek.... Hoztad a meglepetésem?
- Persze, itt van a dombozomban.
A kis ország türelmetlenül nógatta nagyapját; mutassa meg neki a doboz tartalmát. Ám az sejtelmesen kacsintott:
- Majd mindjárt megtudod.
Germánia bement a konyhába, Poroszország pedig követte őt. Letette a dobozt az asztalra, a pici országot felültette egy székre, és leemelte a doboz tetejét. A kis állat, amint megérezte hogy szilárd talajon áll, csipogni kezdett. Először csak halkan, félénken, majd egyre erősebben, egészen erőszakosan. Germánia felnevetett:
- Mintha csak téged hallanálak, csak csibében!
- De nagyapa! Én nem vagyok ilyen kicsi...
Prussia puffogni kezdett, ami hihetetlenül aranyossá tette. A nagyapja szeretettel nézett rá, majd meghúzkodta a pofiját. A kis csibe tovább méltatlankodott. Ő is itt van, miért nem figyel rá senki? Hogy észrevetesse magát, kikászálódott a dobozból, majd egy hirtelen ugrással Gilbert vállán, végül fején termett. A két ország meglepetten figyelte, majd nevetni kezdtek. A mély, öblös nevetés, és a gyermeki, ártatlanul csilingelő kesesese harmónikusan vizhangzott a konyhában. Germánia végignézett unokáján.
- Hát veled meg mi történt? Csak nem háborúzni voltál?
Prussia hófehér ruhája hamuszürkévé változott amikor elesett, helyenként el is szakadt. Térdéből szivárgott a vér, arcát felszáradt könnyek nyoma borította. Amúgy is kócos haja még kócosabb volt; a csibe felettéb jól érezte magát benne. Mégsem merte bevallani nagyapjának az igazságot. Biztosan kinevetné ha elmesélné, hogy a nagy sietségben orra bukott a szőnyegben. Inkább elterelte a szót.
- Germánia, mi a neve?
- Minek?
- Hát a csibének!
A "csibe" csipogott egyet, mintha ő maga akarta volna elárulni.
- Az még nincs neki, gondoltam majd te elnevezed.
Gil gondolkodóba esett. Annyira töprengett, hogy nagyapja végül tanácsokkal kezdte ellátni.
- Mit szólnál mondjuk a Pi-hez? Úgy is állandóan azt mondja.
A csibe is és a kis ország is méltatlankodó pillantást vetett Germániára.
- Nagypapa, az nem elég awesome! És mivel én vagyok a legaszömebb ország, ilyen név kell neki is.
- És mi lenne ha Csibinek hívnád?
- Az olyan lányos! És ő fiú.
- Hmm. Hát ha awesome nevet szeretnél... Miért nem hívod Gilbertnek?
- Egy madarat nevezzek el magamról? Ez megalázó.
A kis csibe meghúzta fiatal gazdája haját, aki erre azonnal helyesbített:
- Ááá, úgy értem ha mindkettőnk Gilbert, nem fogjuk tudni kinek szólnak éppen. (De ő továbbra is csak egy madár.) Viszont mivel a Gilbert olyan awesome név, lehetne mondjuk.... Gilbird! Tetszik neked a Gilbird?
- Igen, egészen jól han...
- Hozzád ki szólt Germánia?
A kis madár örömmel csipogott és Prussia érezte, elválaszthatatlan barátok lesznek.
Teltek múltak a hetek. Gilbert és Gilbird mindent együtt csináltak. Együtt ettek, együtt fociztak, együtt úsztak a medencében, együtt zaklatták a madarakat és a halakat. Barangoltak az erdőben, felfedezték a közeli dombokat és völgyeket. A gyerekekkel játszottak az utcán, és mindenki csodálta Gilbird okosságát. Prussia kimondhatatlanul büszke volt kis barátjára. Az idő közben lassan őszbe fordult. A lehulló avarok, és az őszi táj még több szórakozást, és felefedezni valót nyújtott a két kalandor számára. Már akkor sem unatkoztak ha Germánia nem volt otthon- ami egyre többször fordult elő. Azt mondta, üzleti ügyei vannak. Volt olyan hogy reggel elment, és egészen késő estig nem is tért haza. Prussiára olyankor egy-egy fiatal és nagyon csinos hölgy nézett rá időnként- valamelyik, nagyapja szeretői közül. Elkezdte furdalni a kíváncsiság: érezte hogy valami készülődik, csak azt nem tudta hogy mi. Gilbirddel napestig ötleteket gyártottak és firkáltak. Talán területeket hódít. Lehet hogy éppen borozik Róma nagyapussal. De az nem annyira valószínű. Amikor ez megesett, Venezianot, Róma unokáját mindig áthozták Gilberthez- vagy éppen fordítva. Gil unalmasnak tartotta őt- egy ijedős kislány volt csupán, aki szerette a pastát és a siestát. Amint ezen gondolkoztak, kapucsukódást hallottak. Prussia az órára nézett: fél hét volt. Feltünően korán ért haza hőn szeretett nagyapja. Fejére helyezte Gilbirdet, és leszaladtak a lépcsőn. Germánia éppen akkor lépett be az ajtón- egy óriási csomag kíséretében. Prussia szeme felcsillant.
- Germánia, ez a hatalmas ajándék az enyém?
Nagyapja nevetett.
- Abban igazad van hogy ajándék, sőt abban is hogy hatalmas. De ezzel te már nem tudnál mit kezdeni. Viszont segíthetsz összeszerelni.
Megindultak felfelé a lépcsőn, és amikor felértek a tetejére, Gilbert meglepődött. Nem a könyvtár szobába mentek, de nem is az övébe vagy a nagyapjáéba. Egyenesen a hátsó, utolsó kis szoba felé tartottak, ahova a kis országnak mostanában tilos volt belépnie. Nagyapja ha hazaért, mindenféle csomagok kíséretében eltűnt az ajtó mögött. Furdalta a kíváncsiság, és most végre megpillanthatja mit titkolt Germánia! Kinyílt az ajtó, és nagypja a csomag kíséretében eltünt mögötte. Gilbert habozott. Amire eddig úgy vágyott, amit annyira látni szeretett volna.... Most csak pár lépésre van tőle. De mi van ha mégsem akarja látni? Gilbird türelmetlen csipogása ébresztette fel gondolataiból. Vett egy mély levegőt, és elindult. Félénken kukkantott be az ajtón. A szoba krémszínű lett, valami kellemes illat lengte be- Prussia úgy emlékezett, ezt hívják babaillatnak. Neki is volt amikor kicsi volt, de ő nem érezte soha sem. Kis vidám figurák voltak a falra festve, egy fehér pelenkázó és egy fehér szekrényke állt a szobában. A sarokban egy picike könyvespolc, mellette egy babzsákfotel terült el. Egy pici játékos doboz, amely tele volt babajátékokkal, éppen befért az ablak alá helyezett bölcső mellé. Germánia a szoba közepén állt, és a csomagot boncolgatta. Gil ránézett a papírra ami mellette hevert- egy kiságyat ábrázolt. Miután segített nagyapjának összeszerelni a kiságyat, megzavarodva kisietett a szobából. Az este hátralevő részében alig szólt nagyapjához, csak hallgatott és gondolkozott. Germánia sem szólt őhozzá. Aztán eljött a lefekvés ideje, és nagyapja mesélt egy történetet. Prussia kérdőn nézett az ágy végénél ülő országra.
- Germánia.... Mi ez az egész? A bölcső meg minden.....Én ezt nem értem. Nem vagyok már ennyire kicsi... És Gilbird sem.
Germánia unokájára nézett, megsimogatta kis szürke fejét és elmosolyodott.
- Tudod Poroszország, kistestvéred lesz. Egy új kis ország jön ide, akiről neked kell majd gondoskodnod. Kíváncsi voltam, hogy boldogulnál-e egy új jövevénnyel, ezért hoztam Gilbirdet. És úgy látom egészen ügyesen elboldogulsz majd.
A kis ország szeme felcsillant. Ha az új országot is uralma alá hajtja, elkezdheti az egész világ meghódítását.
A másnap nagyon lassan telt. Germánia már hajnalban elment, de hagyott egy üzenetet a konyhaasztalon, hogy nem egyedül tér haza. Gilbert számára még lassabbnak tűnt az idő múlása, mint amikor Gilbirdet várta. Semmi sem kötötte le 5 percnél tovább a figyelmét, még kis barátja sem, aki sértődötten csipogott fején. Csak a párkányban ült, és bámult kifelé az albakon. Addig figyelte a hosszú utat, míg nem Germánia bukkant fel rajta- egy kis fehér csomaggal. Gilbert elszaladt az ablaktól, le egészen az ajtóig. De megilletődött, ezért elbújt a nappali ajtaja mögé, és onnan figyelte a bejárati ajtót. Mi lesz ha az új ország már most erősebb nála? És ha awesomebb? És ha helyesebb? És ha őt jobban szereti majd a nagyapjuk? Germánia belépett az ajtón. Egy pillanatra meglepődött amikor látta hogy unokája nem várja őt, de tudta, hogy figyeli. Elindult hát az emeletre, és Prussia halkan követte. Megvárta míg Germánia bemegy a babaszobába, és utána ment. Egy darabig tanácstalanul állt az ajtóban, ám nagyapja behívta. Közelebb ment a kiságyhoz, és felkészült a látványra. Ám amint belepillantott, hatalmasat csalódott. Germánia észrevette ezt.
- Ő itt a kistestvéred, Ludwig.
- Ez a kis izé? Ez egy ország? Még gyarmatnak se jó, nem hogy országnak! Kesesesesese~
- Ugyan. Egyszer hatalmas és erős országgá fog válni. A világ egyik vezető hatalma lesz. Még te is fel fogsz rá nézni. De amíg ezt el nem éri, neked kell róla gondoskodnod. Támogatnod kell őt, és példát kell mutatnod. Tudom hogy jó bátty leszel.
- Ez butaság! Még hogy ez nagyobb ország mint én, hmpf!
Prussia duzzogva ráhajolt a kiságy szélére. Ahogy lógatta a kezét és mérgesen a pici országot nézte, Ludwig elkapta az ujját, megfogta és ránevetett. A babanevetés meglepte Gilbertet, de mosolyogva hagyta, hadd játszon a csöppség az ujjával. Ahogy Germánia nézte őket, egy könnycsepp futott végig az arcán. Rohamosan gyengült, egyre nehezebbé vált minden. Érezte, hogy hamarosan el kell mennie. Nem láthatja ahogyan ez a két kis csöppség felnő. Nem láthatja milyen erős országok lesznek belőlük, milyen hatalmasra nőnek majd. Ahogyan Róma sem az ő unokáit. Elmennek, de együtt. Mindkettejük számára nehéz idők ezek, hiszen az ő unokái is kicsik még. De ha menni kell, hát menni kell.
Az este átlagosan telt, Germánia semmit sem mutatott ki. Így a kis Prussia sem vett észre semmi különöset. De tudta. Érezte, hogy nagyapja el fog menni. Csak nem tudja mikor. Miután két mesét is végighallgatott, hosszasan ölelte nagyapját. Nem akart sírni. Ahogyan Germánia sem. Mégis, az öreg ország arcán végigfutott pár csepp, amit igyekezett elrejteni unokája elől. Ölelkezve maradtak a sötétben, egészen addig, míg Prussiát el nem nyomta az álom. Germánia lefektette, megpuszilta, és kiment az ajtón. Bement a pici Ludwighoz, homlokon csókolta, hátrasimította aranyszőke haját, és kiment. A dolgozószobába indult. Már régóta fogalmazott levelét elővette a felső fiókból. Végre sikerült befejeznie. Éppen időben. Hirtelen Róma fogta meg a vállát.
- Itt az idő, Germánia. Mennünk kell.
Az öreg ország otthagyta a levelet az asztalon, és elindult barátja után. Még egyszer bepillantott Gilberthez. A forró könnyek égették arcát. A kis ország álmában is a nagyapját hívta. Majd megszakadt a szíve. Mihez fog kezdeni ez a két apróság egyes egyedül? Róma megfogta barátja vállát, és gyengéden húzni kezdte. Az egykor dicső, hatlamas országok kimentek a hátsókertbe, elindultak a hegyek felé, eltűntek a ködben. Senki sem látta őket többé.
2012. szeptember 19., szerda
Betegnek lenni~
Huhhh..... Hááát jó régen nem írtam :"DDD Szóval szedjük össze gondolatainkat és kezdjük az elején..... De előbb egy kis reklám x333 Itt van Russiával közös blogunk az Anime Heaven, amit ugyan már nem frissítünk, de rengeteg érdekes dolog van rajta, és szeretek nosztalgiázni :33 Aztán itt van Russiám blogja, ami tartalmaz minden félét~ Szóval hajrá hajrá, lehet olvasni x333
A múlthéten pénteken volt az utolsó sulis nap, amit Eperkével együtt tölthettem. Egész nap jól szórakoztunk, nevettünk mintha semmi sem változna majd. Aztán az utolsó óránkon (ami tesi volt), a lányok odajöttek Russiához, sorra megölelték és elköszöntek tőle. Na ekkor eltört a mécses nálam ><"""" Aztán megnyugodtam, egy kicsit még együtt voltunk, úgy volt h. 3-kor találkozunk Everrel, de ő mégsem tudott jönni ;3; (Mellesleg itt van Ever blogja is :333) Aztán hazamentem~ Hulla voltam =.=""""
A hétvégém úgy telt, hogy szombaton meeteltünk egyet a Margitszigeten *-* Kint volt Spain (akivel együtt megyünk mostanában a Keletiből, és ez elengedhetetlen x33), Szadi Russia (vagyis az én oroszom x33), Virág Amcsi, Szadi Iggy, Chibi Amcsi, France, és plusz két Amcsi, szóóóóval Amcsi megszállás volt O_O""" Elhülyéskedtünk, aztán Spain, France, Chibi Amcsi és én, úgy döntöttünk kikísérjük a vonathoz Russiát (mert szombaton ment Kiskunhalasra.... És pár hét múlva meg Angliába). A többiek nem jöttek velünk, hanem ott maradtak. Azt hittem gyorsak leszünk... Csak hogy Russia éhes volt, így bementünk a Burger Kingbe is, aztán még kikísértük a vonathoz, ahol megvártuk az indulást.... És hülyére sírtam magam ;3; Rettenetes volt ;3; Aztán elindultunk vissza a szigetre a többiekhez, ahonnan jött a 100% original bűntudat.... Mert szegényeket ott hagytuk 2 órára ;3; Pedig sosem szoktam ilyet csinálni, direkt mindig figyelek mindenkire, és ígérem h. ez volt az első és utolsó alkalom is egyben ><""" vagy mindenki, vagy senki~ (Mondjuk ez mindig így szokott menni .-.). Aztán velük meg elindultunk az Astorián lévő Mekibe, de Virág Amcsi és Iggy még maradtak fotózni~ Mivel Chibi Amcsi nálam aludt, így nekünk mennünk kellett, ám Iggyiék nem értek vissza elköszönni ;3; Elköszöntünk hát a többiektől, és jöttünk hozzánk >w< Tök vicces volt, mert én azt terveztem h. este még így pörgünk meg úgy pörgünk >w< Megnéztük az X Faktort, megágyaztam és éjfél körül megadtam magam xDDD Így elaludtunk ^-^"" Aztán reggel tök korán keltünk, mert szívemnek 10-re Csepelen kellett lennie (templomba kellett mennie ;3;). És tőlünk Pest 45 perc .-. És hát sálálálááá~ Keltünk asszem fél 7-kor :"DDD VASÁRNAP. Amikor én azt terveztem h. aludni fogok xDDD Mind1~ :333 Felkísértem, oszt visszajöttem~ És azóta élek .-.
A suliban nagyon sokszor voltam magányos amióta Eperke nincs velem. Tök üres a helye, nincs akinek elmondjam a favicceimet, vagy éppen a fárasztásaimat. Néha szinte hallom h. mit mondana éppen. Tegnap reggel úgy mentem be a suliba, h. tök vidám voltam, mert arra gondoltam h. megmutatom Russiának a rajzaimat, meg ezt mesélem el meg azt.... és amikor beértem, és a széke még a helyén volt, akkor döbbentem rá, hogy én semmit sem fogok neki elmesélni.... El is sírtam magam. Szerintem depressziós vagyok~ Chaten próbáltam vele beszélgetni, de.... nem vagyok a szavak embere, csak személyesen tudok bárkivel jót pofázni ;3; Főleg ha az írótársam olyanokat ír, amiket nem lehet hosszan lereagálni - vagy éppen semmit. .-.
Aztán van egy lány, akivel ha találkozom, kíváncsi vagyok hogyan fog velem szemben viselkedni :"DDD Mert most éppen a -nembeszélekveledvagynemreagálomleaztamitírsz- korszakában van :D De már megszoktam, ő ilyen, nem tudom már hibáztatni~ Csak hiányzik..... hiányzik a barátsága. Anno annyit beszélgettünk, Skypeon is egy csomót dumáltunk, most meg.... örülök ha visszaír .-. Ez szerintem azért van, mert mondtam neki egy dolgot, amit talán nem kellett volna.... De én örülök hogy elmondtam. Azóta sokkal könnyebb. Ahogy egy másik barátom is mondta: "Az idő mindenen segít".~
Megmegmeg *-* Aaaaaaannyira sokat beszélgetek Francicával >w< Tökre megszerettem *-* Amit amúgy nem is gondoltam volna, mert eleinte nem túl pozitívan álltam hozzá :"DDD És Virág Amcsival is egy csomót beszélek *-* Bár most pár napja kevesebbet >.> Fúúúúúú, vissza kell szoknom h. ráírok >.> Szeretek vele beszélgetni, mert mindig regényeket ír, amit nem tudok pár smileval lereagálni, és így nem hal meg a beszélgetés :33
Ésésésésés *-* 3 HÉT ÉS COOOOOOOOOOOOOON >w< Alig vááááárom már *-* Szadi! Canada-chan leszek~ >w< És pénteken Francica nálam alszik >//w//< És lehet h. Virág Amcsi is, bár ő még kérdéses, mert anyunak mostanában csak lassan szabad adagolnom mindent =w="""" Azzal kezdtem h. con lesz, és ő már ott kiakadt xDDDD Pedig nem szokott ;w; Mind1~ :"33
Jelenleg beteg vagyok~ És most nem csak agyilag :"DDD Tök szarul érzem magam @.@ hajnalban amikor keltem a suli miatt (4:30) 37C-s hőemelkedésem volt ><" A doktor néni szerint ez normális hőfok.... Mondom de nem nekem @.@ Aztán itthon aludtam~ 9-kor írtam Francicának, aztán visszaaludtam~ Azt álmodtam h. egy Mekiben láttam egy csajt, aki az igai Amerikával volt, és tök ideg lettem h. a csaj nem is szép, akkor miért vele van? Q_Q (Legalább is csúnyább volt mint én >.>"""). Aztán fölébredtem :"DDD Írtam Francicának (11-kor), és visszafeküdtem :"DD Akkor meg egy random animés meettel álmodtam, hol olyanok voltak, akiket nem is ismertem, és féltem~ Aztán fölébredtem, és azóta fentvagyok x333 Viszont végre volt annyi időm h. leírjam azt, amit eddig halogattam x.x Szép kis regény lett :"DD
Na jó, megyek RPC-zem egy kicsit~ Aztán tanulok .-. További szép napot a jónípnek~ ^-^
A múlthéten pénteken volt az utolsó sulis nap, amit Eperkével együtt tölthettem. Egész nap jól szórakoztunk, nevettünk mintha semmi sem változna majd. Aztán az utolsó óránkon (ami tesi volt), a lányok odajöttek Russiához, sorra megölelték és elköszöntek tőle. Na ekkor eltört a mécses nálam ><"""" Aztán megnyugodtam, egy kicsit még együtt voltunk, úgy volt h. 3-kor találkozunk Everrel, de ő mégsem tudott jönni ;3; (Mellesleg itt van Ever blogja is :333) Aztán hazamentem~ Hulla voltam =.=""""
A hétvégém úgy telt, hogy szombaton meeteltünk egyet a Margitszigeten *-* Kint volt Spain (akivel együtt megyünk mostanában a Keletiből, és ez elengedhetetlen x33), Szadi Russia (vagyis az én oroszom x33), Virág Amcsi, Szadi Iggy, Chibi Amcsi, France, és plusz két Amcsi, szóóóóval Amcsi megszállás volt O_O""" Elhülyéskedtünk, aztán Spain, France, Chibi Amcsi és én, úgy döntöttünk kikísérjük a vonathoz Russiát (mert szombaton ment Kiskunhalasra.... És pár hét múlva meg Angliába). A többiek nem jöttek velünk, hanem ott maradtak. Azt hittem gyorsak leszünk... Csak hogy Russia éhes volt, így bementünk a Burger Kingbe is, aztán még kikísértük a vonathoz, ahol megvártuk az indulást.... És hülyére sírtam magam ;3; Rettenetes volt ;3; Aztán elindultunk vissza a szigetre a többiekhez, ahonnan jött a 100% original bűntudat.... Mert szegényeket ott hagytuk 2 órára ;3; Pedig sosem szoktam ilyet csinálni, direkt mindig figyelek mindenkire, és ígérem h. ez volt az első és utolsó alkalom is egyben ><""" vagy mindenki, vagy senki~ (Mondjuk ez mindig így szokott menni .-.). Aztán velük meg elindultunk az Astorián lévő Mekibe, de Virág Amcsi és Iggy még maradtak fotózni~ Mivel Chibi Amcsi nálam aludt, így nekünk mennünk kellett, ám Iggyiék nem értek vissza elköszönni ;3; Elköszöntünk hát a többiektől, és jöttünk hozzánk >w< Tök vicces volt, mert én azt terveztem h. este még így pörgünk meg úgy pörgünk >w< Megnéztük az X Faktort, megágyaztam és éjfél körül megadtam magam xDDD Így elaludtunk ^-^"" Aztán reggel tök korán keltünk, mert szívemnek 10-re Csepelen kellett lennie (templomba kellett mennie ;3;). És tőlünk Pest 45 perc .-. És hát sálálálááá~ Keltünk asszem fél 7-kor :"DDD VASÁRNAP. Amikor én azt terveztem h. aludni fogok xDDD Mind1~ :333 Felkísértem, oszt visszajöttem~ És azóta élek .-.
A suliban nagyon sokszor voltam magányos amióta Eperke nincs velem. Tök üres a helye, nincs akinek elmondjam a favicceimet, vagy éppen a fárasztásaimat. Néha szinte hallom h. mit mondana éppen. Tegnap reggel úgy mentem be a suliba, h. tök vidám voltam, mert arra gondoltam h. megmutatom Russiának a rajzaimat, meg ezt mesélem el meg azt.... és amikor beértem, és a széke még a helyén volt, akkor döbbentem rá, hogy én semmit sem fogok neki elmesélni.... El is sírtam magam. Szerintem depressziós vagyok~ Chaten próbáltam vele beszélgetni, de.... nem vagyok a szavak embere, csak személyesen tudok bárkivel jót pofázni ;3; Főleg ha az írótársam olyanokat ír, amiket nem lehet hosszan lereagálni - vagy éppen semmit. .-.
Aztán van egy lány, akivel ha találkozom, kíváncsi vagyok hogyan fog velem szemben viselkedni :"DDD Mert most éppen a -nembeszélekveledvagynemreagálomleaztamitírsz- korszakában van :D De már megszoktam, ő ilyen, nem tudom már hibáztatni~ Csak hiányzik..... hiányzik a barátsága. Anno annyit beszélgettünk, Skypeon is egy csomót dumáltunk, most meg.... örülök ha visszaír .-. Ez szerintem azért van, mert mondtam neki egy dolgot, amit talán nem kellett volna.... De én örülök hogy elmondtam. Azóta sokkal könnyebb. Ahogy egy másik barátom is mondta: "Az idő mindenen segít".~
Megmegmeg *-* Aaaaaaannyira sokat beszélgetek Francicával >w< Tökre megszerettem *-* Amit amúgy nem is gondoltam volna, mert eleinte nem túl pozitívan álltam hozzá :"DDD És Virág Amcsival is egy csomót beszélek *-* Bár most pár napja kevesebbet >.> Fúúúúúú, vissza kell szoknom h. ráírok >.> Szeretek vele beszélgetni, mert mindig regényeket ír, amit nem tudok pár smileval lereagálni, és így nem hal meg a beszélgetés :33
Ésésésésés *-* 3 HÉT ÉS COOOOOOOOOOOOOON >w< Alig vááááárom már *-* Szadi! Canada-chan leszek~ >w< És pénteken Francica nálam alszik >//w//< És lehet h. Virág Amcsi is, bár ő még kérdéses, mert anyunak mostanában csak lassan szabad adagolnom mindent =w="""" Azzal kezdtem h. con lesz, és ő már ott kiakadt xDDDD Pedig nem szokott ;w; Mind1~ :"33
Jelenleg beteg vagyok~ És most nem csak agyilag :"DDD Tök szarul érzem magam @.@ hajnalban amikor keltem a suli miatt (4:30) 37C-s hőemelkedésem volt ><" A doktor néni szerint ez normális hőfok.... Mondom de nem nekem @.@ Aztán itthon aludtam~ 9-kor írtam Francicának, aztán visszaaludtam~ Azt álmodtam h. egy Mekiben láttam egy csajt, aki az igai Amerikával volt, és tök ideg lettem h. a csaj nem is szép, akkor miért vele van? Q_Q (Legalább is csúnyább volt mint én >.>"""). Aztán fölébredtem :"DDD Írtam Francicának (11-kor), és visszafeküdtem :"DD Akkor meg egy random animés meettel álmodtam, hol olyanok voltak, akiket nem is ismertem, és féltem~ Aztán fölébredtem, és azóta fentvagyok x333 Viszont végre volt annyi időm h. leírjam azt, amit eddig halogattam x.x Szép kis regény lett :"DD
Na jó, megyek RPC-zem egy kicsit~ Aztán tanulok .-. További szép napot a jónípnek~ ^-^
Ez egy én vagyok~ :33
Ez az én Szadi Russiám (Alias Eperke :33)
Amerika magyaráz :"DDD Aki háttal van az Iggy, a másik kettő pedig szintén Amcsi x33
Iggy elesett :"33 (Poén h.mindenki csak nézi, egyedül egy Amerika akart rajta segíteni :"D)
Egy rajz~ (Igyekszem fejlődni és úgy érzem jó úton haladok *-*)
És végül cp terv az őszi conra x33
2012. szeptember 13., csütörtök
I'm sing in the rain~
Hahhh~ Hosszú nap volt a mai~
Kezdeném azzal, hogy tessék elolvasni Italya blogját, mert ő is leírt sok dolgot, amiről én nem tettem említést, és ott megnézhetitek a szivárványos tortámat is ;333
Na, akkor folytassuk a reggölell~
Alig bírtam felkelni, és a 6:20-assal KELLETT volna mennem..... Indulás előtt 10 perccel rájöttem h. fel kéne kelni..... Be is mentem a 6:40-essel, és nem késtem el :"DDD Yayz~ De mivel otthon sütött a nap, szoknyába mentem,..... Mire pestre értem szakadt az eső -.-"""""" De szarul voltam, ezért nem táncoltam~ Úgy szédültem h. állni alig bírtam :"DDD Russia pedig elkapta tőlem, mert ő is kibaszott szarul volt x.x Így ketten üldögélünk fent, a többiek meg táncolnak~ Egyszer csak késve beérkezik a tánctanárunk, Bakó úr, és kérdezi h. miért nem táncolunk~ Hulla hangsúllyal közöltük h. mert szarul vagyunk, örülünk h. élünk x.x Erre ő közölte, h. oké, akkor menjünk fel szépen az igazgatóhoz :"DDDD Felértünk a tanári elé, és leültünk. Vártunk h. utánunk jön-e vagy valami, de semmi. Ezen elkezdtem sazakdni, mert tök gáz h. felküld, itt meg senki se törődik velünk~ Akik elmentek előttünk tanárok megkérdezték h. miért vagyunk itt, elmondtuk h. mert Bakó tanár úr felküldött, és ennyi :"DDD Le se szartak minket xDDD Szóval mi úgy döntöttünk, kihalunk a folyosón~ Néztük a kamerát, és rájöttünk h. csak az egyik oldalra néző van, olyan nincs ami minket és a tanárit is látná. És elkezdtünk filózni hogy mennyit lehetne ott trollkodni.... Elborítani a kukát, széthúzni a székeket, firkálni a falra, becsukni az ajtót stb..... :"DDDD
Mind1, a két tánc után irodalom, utána töri, amin írtunk, de semmit se tudtam szinte :"DDD Végül egy német, amin a KATI szórendet ismételtük~ Vicces volt =w=""""
Aztán elmentünk Russiával meg Vikivel plázázni~ :"DDDD
Az utcán egy panelindián srác meghúzta a rókafülem ami a pulcsimra van varrva és ilyet szól röhögve: "Mi ez itt te lyány?" Erre felhúztam az agyam: "A FASZODAT HÚZOGASSAD" >.> Bunkó ˇˇ
Aztán végignyálaztunk egy könyvesboltot, és én meg akarom venni a Lolita című könyvet, meg a Véres Annát *-* Annyira izgisek~ >w<
Amikor hazaértem, annyira ki voltam készülve, h. vettem egy forró zuhanyt, és átöltöztem pizsibe~ =w="""" Kész végem, ennél többet akartam írni, csak közben történt 1-2 dolog, szóval mára ennyi~
Eperkével holnap lesz az utolsó közös napunk a suliban.... Angliába költözik. Az idő is elcseszte a kedvem~ És ..... hátjóóó~
Jóccakát ˇˇ
2012. szeptember 12., szerda
Unatkozooom~
Fhuhh~
Tegnap este lefeküdtem 23:00-körül.... Amikor felkelek reggel, az órát nem nézem, hanem csak a másodpercet.... Így éjszaka felkelek, ránézek a telómra~ x:43.... Basszus, már jó ideje fent kéne lennem, 4:25-kor szoktam kelni, na siessünk~
Kimegyek a konyhába.... Odateszek egy kávét.... És hirtelen elkezdtem gondolkodni, hogy csörgött-e az óra..... Bejövök a szobámba holt kómásan, ránézek a telómra.... 23:50..... FUCK.
Ezt gyakran eljátszom, de minden alkalommal nyomok egy facepalmot ><"""
Ma rohadt fáradt és nyomott voltam~ Nem tudom mitől, valószínű a fronttól~ Viszont már csak két nap, és meet *-* Igen, meetet tartunk a Margit szigeten :33 Ésésésés meet után az én Chibi Amcsim nálam alszik *--* ♥ Alig várom >w< Kicsi ukém~
Tökre unatkozom~ Lassan egy hete szinte minden este beszélgetek Francicával és Amcsival~ És most egyik sincs itt ;w; És núúúúúúúú~ Kihalok x.x Olyan hülyeségeket szoktunk mondani xDDD Ők is és én is~ :"DDDDD Konkrétan múltkor leestem a székről és befájdult a hasam, mert ez a két hülye egyszerre árasztott el részeg sztorikkal~ :"DDDDDD
Amikor nem vagyok gépközelben, tökre elfilozofálgatok, meg tudom mit szeretnék leírni~ De amint idekerülök elfelejtem .-. Úristen, az aranyhal memóriám ><""""
És unalmamban megszámoltam hány inget sikerült begyűjtenem x333 9 ing egy hét alatt *3* *ingmániája van*
Rajzoltam Lexinek~ Megint tele lett hibákkal .-. De haladok >w<)/
Lexi és én :333
Tegnap este lefeküdtem 23:00-körül.... Amikor felkelek reggel, az órát nem nézem, hanem csak a másodpercet.... Így éjszaka felkelek, ránézek a telómra~ x:43.... Basszus, már jó ideje fent kéne lennem, 4:25-kor szoktam kelni, na siessünk~
Kimegyek a konyhába.... Odateszek egy kávét.... És hirtelen elkezdtem gondolkodni, hogy csörgött-e az óra..... Bejövök a szobámba holt kómásan, ránézek a telómra.... 23:50..... FUCK.
Ezt gyakran eljátszom, de minden alkalommal nyomok egy facepalmot ><"""
Ma rohadt fáradt és nyomott voltam~ Nem tudom mitől, valószínű a fronttól~ Viszont már csak két nap, és meet *-* Igen, meetet tartunk a Margit szigeten :33 Ésésésés meet után az én Chibi Amcsim nálam alszik *--* ♥ Alig várom >w< Kicsi ukém~
Tökre unatkozom~ Lassan egy hete szinte minden este beszélgetek Francicával és Amcsival~ És most egyik sincs itt ;w; És núúúúúúúú~ Kihalok x.x Olyan hülyeségeket szoktunk mondani xDDD Ők is és én is~ :"DDDDD Konkrétan múltkor leestem a székről és befájdult a hasam, mert ez a két hülye egyszerre árasztott el részeg sztorikkal~ :"DDDDDD
Amikor nem vagyok gépközelben, tökre elfilozofálgatok, meg tudom mit szeretnék leírni~ De amint idekerülök elfelejtem .-. Úristen, az aranyhal memóriám ><""""
És unalmamban megszámoltam hány inget sikerült begyűjtenem x333 9 ing egy hét alatt *3* *ingmániája van*
Rajzoltam Lexinek~ Megint tele lett hibákkal .-. De haladok >w<)/
Lexi és én :333
Vonatos és egyéb élmények~
Húúúúú~ Hát itt is jó régen jártam :"DDDD De mind1 Gery rámszólt h. csináljam, szóval tessék ;w;
Rossiya-sannal suli után kimentünk a Margit szigetre hülyülni~
Felültünk egy fára, ami a legkényelmesebb és egyben legdekoratívabb elem is volt a környéken, így vagy három ember lefotózott minket ahogy ott ültünk, az egyiknek még pózoltam is xDDD
Eljátszottuk h. ukék vagyunk, meg egoztam, meg szavanként felmondtuk a Himnuszt~ És énekeltünk egy csomót x333
Azztán jött pár random ember h. kisajátít
hatják-e a fát, mire mi mondtuk h. igen, úgy is megyünk~ Volt velük egy csivava, és amikor megláttam elkezdtem Russiának:
- De feldug.... NEM. Felrúgnám azt a kiskutyát owo ♥
- Feldugnád? Kinek, Amcsinak? xDDDDDD
Elindultunk kifelé a szigetről, de random hozzámvágott ez a hülye egy gesztenyét owo Mire én visszadobtam egy másikat, és ő is és háborúztunk x3333
Aztán találtunk két icipicit, meg egy laposat owo Az icipicit Russia a dekoltázsomba dobta (LOL, itthon veszem le a szoknyám és random kiesett a gesztenye xDDD), a másik kettőt pedig ő megtartotta owo
Aztán így a villamos felé menet:
- Abót~ >w<
- About~ .-.
- Abót .w.
- About~ ><"""
- ABÚT~
- Canada, nem about~ :"DDD
- Abút, mert Kanadában így mondják xDDDDD
- Hát te is kb. így mondanád....
- Nem iiis >.>
- Mondd ki~
- Abaut~ BAZDMEG tényleeeeeeeg xDDDDDDD
És a villamoson egy random kiscsaj mögöttem:
- Nézd mama, én azt ismerem, az Celestia! És a másikat is! owo
Annyira kis cuki volt >w< ♥
És amúgy.... Imádok vonatozni ♥
Ma a 17:20-assal jöttem haza, de mivel 5-10 perceket késtek a vonatok, indulás előtt 5 perccel már sehol sem volt egyszemélyes hely. Így a legelső kocsi elejében megálltam. Jött egy tök helyes srác, és bámult.... De nem é
rtettem mit :"DDDD Aztán leült az út közepére, erre fogtam magam és én is leültem a másik oldalra a lépcsőre. Erre ő elővett egy Mondot, én meg majd' kiestem a szememen, akkorát néztem >.> Erre én elővettem a rajzcuccom, és rajzolni kezdtem x3333 Erre ő is elővette az ő rajzcuccát xDDDD Végig szuggeráltam, és kedvem támadt lerajzolni, olyan kis helyes volt >w> De egymáshoz szólni már nem mertünk xDDDDD
Aztán Gyömrőn leszállt ;w;
Mendén meg jön ki egy néni... nézi a rajzomat...
- Hű, amikor bementem még csak egy rajz volt a lapodon :O Nagyon szépen rajzolsz!
- K-köszönöm szépen >w< De ezek korábbiak, csak hozzárajzoltam :DDD
- Te olyan suliba is jársz... vagy csak hobbi szinten?
- Neeem, csak hobbi :DD
- Értem. Bár csak én is rá tudnám venni a lányomat hogy rajzoljon :"DDDD
Hátúgyennyi mára~ x333
Rossiya-sannal suli után kimentünk a Margit szigetre hülyülni~
Felültünk egy fára, ami a legkényelmesebb és egyben legdekoratívabb elem is volt a környéken, így vagy három ember lefotózott minket ahogy ott ültünk, az egyiknek még pózoltam is xDDD
Eljátszottuk h. ukék vagyunk, meg egoztam, meg szavanként felmondtuk a Himnuszt~ És énekeltünk egy csomót x333
Azztán jött pár random ember h. kisajátít
hatják-e a fát, mire mi mondtuk h. igen, úgy is megyünk~ Volt velük egy csivava, és amikor megláttam elkezdtem Russiának:
- De feldug.... NEM. Felrúgnám azt a kiskutyát owo ♥
- Feldugnád? Kinek, Amcsinak? xDDDDDD
Elindultunk kifelé a szigetről, de random hozzámvágott ez a hülye egy gesztenyét owo Mire én visszadobtam egy másikat, és ő is és háborúztunk x3333
Aztán találtunk két icipicit, meg egy laposat owo Az icipicit Russia a dekoltázsomba dobta (LOL, itthon veszem le a szoknyám és random kiesett a gesztenye xDDD), a másik kettőt pedig ő megtartotta owo
Aztán így a villamos felé menet:
- Abót~ >w<
- About~ .-.
- Abót .w.
- About~ ><"""
- ABÚT~
- Canada, nem about~ :"DDD
- Abút, mert Kanadában így mondják xDDDDD
- Hát te is kb. így mondanád....
- Nem iiis >.>
- Mondd ki~
- Abaut~ BAZDMEG tényleeeeeeeg xDDDDDDD
És a villamoson egy random kiscsaj mögöttem:
- Nézd mama, én azt ismerem, az Celestia! És a másikat is! owo
Annyira kis cuki volt >w< ♥
És amúgy.... Imádok vonatozni ♥
Ma a 17:20-assal jöttem haza, de mivel 5-10 perceket késtek a vonatok, indulás előtt 5 perccel már sehol sem volt egyszemélyes hely. Így a legelső kocsi elejében megálltam. Jött egy tök helyes srác, és bámult.... De nem é
rtettem mit :"DDDD Aztán leült az út közepére, erre fogtam magam és én is leültem a másik oldalra a lépcsőre. Erre ő elővett egy Mondot, én meg majd' kiestem a szememen, akkorát néztem >.> Erre én elővettem a rajzcuccom, és rajzolni kezdtem x3333 Erre ő is elővette az ő rajzcuccát xDDDD Végig szuggeráltam, és kedvem támadt lerajzolni, olyan kis helyes volt >w> De egymáshoz szólni már nem mertünk xDDDDD
Aztán Gyömrőn leszállt ;w;
Mendén meg jön ki egy néni... nézi a rajzomat...
- Hű, amikor bementem még csak egy rajz volt a lapodon :O Nagyon szépen rajzolsz!
- K-köszönöm szépen >w< De ezek korábbiak, csak hozzárajzoltam :DDD
- Te olyan suliba is jársz... vagy csak hobbi szinten?
- Neeem, csak hobbi :DD
- Értem. Bár csak én is rá tudnám venni a lányomat hogy rajzoljon :"DDDD
Hátúgyennyi mára~ x333
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)