Okkay, Spainnel találkoztunk tegnap a Keletiben~ Tökre örültünk egymásnak, és pörögtünk és fankodtunk és yeyy :D Aztán elmentünk a Westibe talizni Romanoval~ És akkor meséltük egymásnak a karácsonyi élményeinket, meg a szülőket tárgyaltuk (ha VÉLETLENÜL bárki szüleje látná ezt: NEM kibeszéltük, csak.... szó volt róluk ˇˇ :"D), aztán kimentünk a Margit szigetre owo Ott elvoltunk a játszón, hintáztuuuunk~ owo
Aztán jött France~ Akkor hintáztunk még egy kicsit, utána ilyen pörgős szaron forogtunk :"DD Ilyen kerék szerű, és ott futni kell rajta, és azon szakadtam, h. első körben levágódtam róla, és seggre estem :"D
Utána fölmentünk a dombon lévő egyszemélyes forgós izékhez, arra ráültem, és megkértem Romanot h. pörgessen meg picit~ :33 ERRE odajön Spain, és izomból megpörget, és visítok, közben szakadok a röhögéstől, és nem tudom hirtelen melyiket csináljam, és majdnem leestem, és még most is felfordult tőle a gyomrom ahogy rá gondolok xDDDD Utána KETTEN segítettek le a dombról, mert amiatt a gyökér tezsvírem miatt látni nem láttam, nem hogy még én járjak is xDD
Aztán a padon rajoltunk négyen, Romano megkínált minket azzal a csokival, amit a cukros nénitől kapott (xDDD), és arra gondoltunk, hogy hátra kéne menni a másik játszóra, mert ott van az a pörgős hinta~ Erre hív Po-chan, hogy merre vagyunk, mert ők ott vannak a hátsó játszón Noru-vel :"DDD Erre mondtam h. jó, akkor mi is megyünk oda x33 És mentünk is *-*
Akkor ott hátul is elvoltunk, Romanoval addig forogtunk, míg ő a lábával egy kisebb árokrendszert nem csinált a hinta körül (mert kilógattuk a lábunkat), és rosszul nem lettünk. Akkor meg beszélgettünk, és eldöntöttük hogy most elmegyünk pizzázni. Okkay, el is indultunk, a törzshelyünket (amit Poccúrnak köszönhetünk) zárva találtuk. Pedig Po előző nap felhívta őket, és azt mondták, nyitva lesznek~ Hát jó, útnak indultunk h. keresünk másikat~ Az összes ami mellett elmentünk, zárva volt, egy volt ami nyitva is volt, de horror áraik voltak xDDD
Így kb. 30 perc sétálgatás után el is döntöttük, hogy mi most a Westiben fogunk pizzázni. Azért nem ott kezdtük, mert olyan helyre akartunk menni, ahol hangoskodhatunk, és szinte csak mi vagyunk~ ˇˇ És a törzshelyünk olyan volt~
Aztán ettünk a Westiben sonkás-kukoricásat meg fokhagymás-húsosat, és utána vagy 15 oercet mászkáltunk Noruvel Romanoval és Poval a Macsban (DIREKT így írom, nem beszóni ˇˇ), hogy milyen kekszet vegyünk xDD Aztán fölmásztunk a teraszra, és ott hülyültünk~
Spainnel játszottunk Titanicosat (kiálltunk a parkoló sarkára és fújt a szél és random elkezdtem énekelni és tök poén volt xDD), megmegmeg nyúztuk egymást mint jó tezsvíreknél szokás~ :"DD Ésésés random nekiálltunk táncolni is xDDD Aztán a Spamano megint arra a helyre ment, ahol Spain bevallotta Romanonak h. mit érez iránta *-* Yayz! >w< Aztááán~ Jött egy Ita-chan, mi meg lemásztunk a játszótérre és játszottunk, és miután kijátszottuk magunkat, kkor vettük észre, h. 14 éves korig lehetett volna csak használni, szóval hirtelen mindenkin 14 lett :"DDD
Utána átmentünk Francehoz (Norut kivéve ;_;), és ott folytattuk a partyt.... A konyhában :"DD Mert lepakoltunk, aztán a konyhában a kövön ülve kötöttünk ki valamennyien, mert France sütött nekünk minipizzákat, meg ittunk teát (személy szerint szokásomhoz híven feketét x3), és utána fölvánszorogunk, és leültünk a nappaliba filmet nézni~
Először megnéztük a Stay Allive-ot az én javaslatomra owo Én hülyére sikítottam magam, meg összerezzentem meg minden bizbasz, azok meg tőlem ijedtek meg xDDD Illetve a két olasz ült a két oldalamon (szerető gyermekeim körében voltam =w=), és ők tőlem ijedtek meg :"DD
Utána megnéztük a Dr. Parasust (NEMTUDOMLEÍRNI és lusta vagyok utána nézni) is, és aztán még sokáig elvoltunk, hol Ita-chan, hol én fb-ztem, Rómát zaklattuk fb-n hogy mi 4-en vagyunk egy, meg videót is csináltam, és lett Szőke Nők műsorunk is Po-channal :"DDDD
Én 5-fél 6 fele aludtam el, úgy, hogy a 7:50-es ébresztőt átaludtam, és Ita-chanék keltettek 8:10-kor xDDDD
És akkor már mindenki sietett haza ;3;
De annyi hülyeséget összehordtunk, és megünnepeltük a Czunczik egy éves évfordulóját epres gyerekpezsivel, meg kipletyiztünk egy csomó embert, és tök poén volt :"DD
Francenek még 1x köszönöm a vendéglátást, el voltunk kényeztetve~
Titeket meg nagyon szeretlek! *-* ♥
(Képeket mellékelni nem tudok, mert baszaxik a gépem, és nem tudok a mappába belépniii T.T
Egy egyszerű fanikornis mindennapi hülyeségei~
2012. december 28., péntek
2012. december 26., szerda
F.A.C.E. karácsony, nagy karácsony~
(Még infó órán írtam egy rövid FACE ficit, szóval a minősége olyan is.... Remélem azért lesz akinek tetszeni fog! ;^;)
Alfréd és Matthew nagy lelkesedéssel várták Karácsony
napját. Mint minden évben, idén is Szenteste sürgölődött legtöbbet a kis
család. Arthur mézeskalácsot szeretett volna sütni, de Francis egy ügyes
csellel kiterelte suta kedvesét a konyhából, mondván idén nincs keret új
konyhabútorra.... MEGINT. A francia kicsi Mattiejét maga mellé emelte egy
magasított székre, hogy a pici is elérje a pultot, és közösen szorgos
sütögetésbe kezdtek. Az apa mindenre megtanította piciny fiát, amit a tökéletes
sodó, mézeskalács, és egyéb ünnepi fogásokról tudni érdemes. Egyszer csak
gondolt egyet, a rádióhoz libbent, és a szobát máris
betöltötte a lágy francia
muzsika.
Miközben ők ketten főzőcskéztek, Arthur úgy döntött, lefoglalja a hiperaktív,
és kissé túlpörgött Alfrédot. A pici ezernyi kérdéssel árasztotta el őt, és
mindenre tudni akarta a választ, de amint Arthur válaszolt volna, a kisfiú
ráunt, és már teljesen más foglalkoztatta. Az ő figyelmét lekötni olyan volt,
mintha egy riadt elefántot akart volna puszta kézzel megállítani az ember.
Estére mindenki kifáradt, kivéve a két picit. A süteményeket lelkesen helyezték
a kandalló előtti kávéasztalra, mellé téve egy pohár kakaót. Az ikrek szerint
ugyanis, a Mikulás mindenhol tejet kap, így biztos jobban esik neki majd egy
bögre forró kakaó. Zoknijaikat sorban felaggatták a kandalló szélére,
természetesen a kis Alfrédé volt a legnagyobb.
Ezután következett az esti mese. Francis és Arthur hálószobája zsivajgással és
nevetéssel telt meg. A gyerekek ugráltak az ágyon, Mattie próbálta
érvényesíteni mesébeni követeléseit, ám testvére túlkiabálta őt. Francis és
Arthur magához húzta őket, és utóbbi mesélni kezdett. Ő volt a legjobb
mesemondó közel s távol, a gyerekek csünggtek minden egyes szaván. Képzeletük
szárnyalt, teljesen beleélték magukat.... Ám a mese végére mindig elnyomta őket
az álom. Miután az ikrek szép lassan elaludtak, Arthurelszunyókált,
Francis pedig gondosan betakargatta őket. Kilopózott a szobából, fölvette alaposan rejtegetett mikulás ruháját, egy nagy zsákba tömte az elrejtett
ajándékokat, és lesietett a nappaliba. Mivel csak a kandalló tüze és a
karácsonyfa fényei világítottak, lassan, óvatosan közlekedett, nehogy orra
bukjon valamiben. Letette a fa mellé a nehéz zsákot, és pakolni kezdett. Ahogy
rakosgatta kis, gyönyörű, szimmetrikus alakzatba rendezgetve az ajándékokat,
mocorgást hallott maga mögül. Megfordulva a kicsi Alfréd állt előtte mindenre
elszánt fejjel, egy partvis nyelét felé irányítva, mögötte a szemét dörzsölgető
Mattievel. Francis első megdöbbenését leküzdve, kedvesen szólt a kicsikhez:
- Hóhóhóhó.... Gyerekek, hát ti miért
nem vagytok ágyban? Jöttetek köszönni a Mikulásnak?
Alfréd még mindig a partvisnyelet lóbálta orra előtt.
- Te vagy a Mikulás? Honnan tudjam hogy nem egy gonosz földönkívüli lény vagy, aki az emberek szokásait megfigyelve a Télapónak álcázta magát?
Francise kedvesen nevetett.
- Hóhóhó. Élénk fantáziád van ám neked... Amint látod, nincs antennám...
Alfréd kapott az alkalmon, és elővette következő elméletét:
- ÁHÁ! Akkor biztosan egy zombi vagy! Bár..... Nem hullik semmid sem.... Akkor miért nem kormos a ruhád? És hol vannak a rénszarvasaid? És hogy fér be a zsákodba miden ajándék?
Francis egyre idegesebb lett, hiszen már késő is volt, ő pedig rettenetesen fáradt volt.
- H-hát.... Tudod.... Nincs ám benne minden gyermek ajándéka....
Alfréd még mindig a partvisnyelet lóbálta orra előtt.
- Te vagy a Mikulás? Honnan tudjam hogy nem egy gonosz földönkívüli lény vagy, aki az emberek szokásait megfigyelve a Télapónak álcázta magát?
Francise kedvesen nevetett.
- Hóhóhó. Élénk fantáziád van ám neked... Amint látod, nincs antennám...
Alfréd kapott az alkalmon, és elővette következő elméletét:
- ÁHÁ! Akkor biztosan egy zombi vagy! Bár..... Nem hullik semmid sem.... Akkor miért nem kormos a ruhád? És hol vannak a rénszarvasaid? És hogy fér be a zsákodba miden ajándék?
Francis egyre idegesebb lett, hiszen már késő is volt, ő pedig rettenetesen fáradt volt.
- H-hát.... Tudod.... Nincs ám benne minden gyermek ajándéka....
Alfréd meg sem várva a teljes választ, rárontott a partvisnyéllel a „Mikulásra”, nyomában
Mattievel, ki szintén rávetette magát a betolakodóra. Francis hátrálni kezdett,
nehogy baja legyen valamelyik kicsinek, csak hogy a fa közvetlen mögöttük állt,
megbotlott az égősor vezetékében, hátraesett, ezzel feldöntve a fát és az
ajándékhegyet is. Láncreakció szerűen a fa leszaggatta a falról a díszítést,
aminek a vége levert egy vázát is, és szép lassan az egész nappali romba dőlt.
A három fiú meglepetten feküdt a nappali közepén, amikor a nagy ricsajra
lerohant Arthur is puffogva, mérgesen. Mind a hármat leszidta, a fiúkat az
ágyába parancsolta, és Francis azóta nem lehetett többé Mikulás....
2012. december 23., vasárnap
Hideg az este, támad a fagy....
 |
| ... Ropog a hó a talpam alatt~ |
(A hóesés örömére)
Szépjónapot a népnek :DD
Húhh, már megint ezer éve nem írtam....
Lássukcsak...
Azóta túl vagyok az egyik legjobb conomon, egy Maple Tea hétvégén, a Mikuláson, a 2012-es Világvégén, és két fellépésen~ Téli szünetem első napja már el is ment. Most erőt veszek magamon, megcsinálom a házimunkát, és utána nekiállok bármi egyebet csinálni. Például olvasni. Mert csak 2 napja kezdtem A szürke ötven árnyalatát olvasni, de máris mindjárt kiolvasom. De lehet h. befejezem a rajzot, amit elkezdtem. Esetleg RPC-zek egy kört.... De Franada ficit is akarok írni. ÚRISTEN, megint rám tört a "mindent-egyszerre-akarok-csinálni" életérzés, és hirtelen azt sem tudom merre menjek :"D
És még vár rám a szünet alatt egy Czunczi party (most lettünk 1 évesek a Czunczikkal~ ♥ Imádlak titeket srácok, azokat is, akiket még nincs egy egész éve hogy ismerek~), és egy Franada szilveszter owo Ami tök poén lesz, mert állítottunk össze menüt, meg zenéket válogattunk, meg inni is fogunk, és Francica nagyon vicces amikor részeg xDDD Orosz akcentussal beszél, váltig állítja hogy ő nem része, de imbolyogva jár, és dalokat énekel xDDD Nem lehet vele olyankor semmit kezdeni, csak szakadni rajta xDDD ROHADT VICCES. (Szeretlek papaaa~ :"DD ♥) Ráadásul előtte való nap Amcsi is itt alszik OwO Olyan rég nem láttam már a brooomat ;3; Hiányzik >.>
És még vár rám a szünet alatt egy Czunczi party (most lettünk 1 évesek a Czunczikkal~ ♥ Imádlak titeket srácok, azokat is, akiket még nincs egy egész éve hogy ismerek~), és egy Franada szilveszter owo Ami tök poén lesz, mert állítottunk össze menüt, meg zenéket válogattunk, meg inni is fogunk, és Francica nagyon vicces amikor részeg xDDD Orosz akcentussal beszél, váltig állítja hogy ő nem része, de imbolyogva jár, és dalokat énekel xDDD Nem lehet vele olyankor semmit kezdeni, csak szakadni rajta xDDD ROHADT VICCES. (Szeretlek papaaa~ :"DD ♥) Ráadásul előtte való nap Amcsi is itt alszik OwO Olyan rég nem láttam már a brooomat ;3; Hiányzik >.>
Szóval~ Az Animekarácsony:
ANNYIRA JÓ VOLT! *^* Rég fankodtam ennyit, lerohadt a lábam, mert egész nap rohangáltam, meg fotóztam, és tavaly kariconon is lemerült a gépem, meg idén is xDD És Mimi kinevetett TwT
(Ennek története van. Tavaly Kariconon Victoria Seras voltam Hellsingből, és akkor kezdtem BRUTÁLISAN beHetázódni. Az volt a tavaszi óta az első conom (mert a tavaszi volt az első), amire nem jött velem Eperke is. Így többé-kevésbé egyedül lófráltam, fotózgattam, régebbi haverjaimmal hülyültem meg minden. És akkor.... Megláttam egy RAKÁS Hetást. Oda meg vissza voltam az örömtől, "ÉDESJÉZUS", de odamenni már nem mertem, még egy fotóért se. Erre Amy drágám odalökött, hogy: "Most pedig mész, és kérsz egy képet Layla!" A következő pillanatban ott álltam Mimiék előtt - ekkor ismertem meg őket - és amennyire hangosan csak tőlem tellett, kinyögtem: "Kérhetek egy képet?" Erre mindenki összeállt, nehéz volt vagy 15-20 embert összeterelni, és kattintottam volna........ ERRE LEMERÜLT A TELEFONOM. Állok, és nem hiszem el, amilyen halkan csak lehetett, nyekeregtem h. lemerült... és 5 perc után mindenkinek leesett h. gond van... Majdnem elsírtam magam... Erre mindenki tök kedvesen h. "Semmi gond" meg ilyenek, és Mimitől kaptam egy mézeskalács szívet :"D És hát.... Érdekesen ismertem meg a drágáimat xDD ♥)
Ésésés egész nap táncoltunk a Just Dancel *w* Annyira menőőő volt >w< (Főleg nap végén~ Chibi Amcsimmal jól belejöttünk xDD) Most próbáltam ki először, és ANNYIRA bepörögtem tőle OwO AZ EGÉSZ nép táncolt a nagyszínpad előtt, és király volt :DDD Ésés PIggy is kinézett, és akkor vele meg Ichivel hülyültünk, és síram rajtuk bazz :"DD (Imádom őket :"D ♥) Annyira kis hülyék xDD Megmegmeg áááááhhh annyiszor kaptam orrvérzést a sok jó cp-stől OqqO
Megmegmeg megint az volt h. "Akkor Ca-chan megold mindent!" Mert mindenkinek gondja volt, én meg mindenkin segítettem .-. :"33 (A szokásos..... Megyek az egyikhez, aztán a másikhoz, mire őket kibékítem, már másnak van baja, akkor oda rohanok segíteni~ De.. Én élvezem ezt. Sőt.. IMÁDOM.) JHajj, és egész nap mindenki a melleim bámulta, mert ott tartottam a telefonom, és mindenki megjegyezte, még egy perverz Batman is, akitől féltem TwT (És nem csak én. IJESZTŐ volt a csávó.)
2012. december 5., szerda
*DEPI*
Hát eggen.... Mert ilyen is van.... Szóval, a következő bwejegyzést CSAK azok olvassák el, akiknek eleve nincs jó kedvük. Senkinek sem szeretném ÉN elrontani a hangulatát~
Aki éppen szivárványthány, heppi meg minden fiszemfaszom rózsaszínköd, annak további jó szórakozást~ De nem itt, nem akarok én eloszlatni a ködöt, majd megteszi más :||
Aki depiii és jujj de öngyii akar lenni, annak se ajánlom, mert... Nem akkora probléma... csak... Na, nekem az :"DD
De...... aki akarja úgy is elolvassa, bár nem hiszem h. sokan lennének~
Szóóóval~
Háháháááá :"DD Szánalmas h. itt bőgök össze-vissza, de ez van... Ahogy egy barátom mondta vala:
"Csak ugye én még nem szoktam bele annyira ebbe a társasági életbe, nem úgy mint te, neked ezért is fáj sokkalta jobban, és ezért is visel meg ennyire. Meg amúgy szerintem te alap érzékenyebb típus vagy meg minden, ezért is sokkal nehezebb neked.
Nem is tudom, hogy hogy bírod ezt néha... Mert így hallottam, hogy sírtál amikor búcsúzkodtatok meg iylenek, és tökre sajnáltalak
és így belegondoltam milyen szar érzés lehet..."
Itt kijelenteném h. nem kell sajnálni, csak... jólesik h. leírhatom ;w;
Szóvaal~ Ma tökre szeretethiányom lett. Már csak pár nap és con, láthatom a barátaimat, ésésés..... Egész nap ölelgetni fogok mindenkit. Mert.... Ma annyira megöleltem volna Eperkét..... Azt kívántam, bárcsak itt lenne, és megölelhetném.... De nem volt ott. Próbáltam elterelni a figyelmemet, mert attól féltem hogy elsírom magam, ezért megöleltem Vikit.... De az nem ugyan az volt....
Neeem tudom, nekem csak az az ölelés jó, amit Eperkétől, Spaintől, Francicától, PIggytől, Amcsitól, Chibi Amcsitól, vagy valaki olyantól kapok, aki sokáig ölel...... Ésésés... Nemtudom... Velük olyan családias... Hiányoznak. Nagyon.
Tök egyedül érzem magam..... Megint... És nem akarok ezzel senkinek gondot okozni, sőt megértő vagyok, és mindenkiről lemondok, mert az óő érdekeiket nézem.... Csak.... Ahogy papa is mondta: " Nem te vagy szerencsétlen chérie, hanem a körülmények..." Eggen? Hát basszák meg a körülmények. Unom már hogy sose nem lehet semmi se úgy, ahogy én szeretném.
A barátaimat akarom.... Csak ennyit..... Hháháháááá~ De hova gondolok, mire fel ez a hatalmas kérés????
Ráadásul... Mostanában baszottul agresszív vagyok. Képes lennék bárkinek nekiesni, megütni, vagy csak addig oltani míg sírva nem fakad.... Egyenlőre úgy-ahogy kontrollálom magam, de egyre inkább az van h. elég egy rossz szó, és már torokra ugrok....... Úgy megmondanám valakinek a magamét..... De nincs olyan ember akit utálnék (bár egy két embernél érik a szőlő ;DD), ártatlanokba meg nem kötök bele. nem vagyok olyan ember. Csak... ijesztő h. egyre jobban várom a pillanatot, amikor valaki beszól, és visszaszólhatok....
ARRRRGH az emberek minden olyan hibája idegesít, amire finoman FELHÍVOM A BASZOTT FIGYELMÉT, DE kurvára leszarja, észre se veszi, hát menjen már a faszombaaaaa~
ÉN KÉREK ELNÉZÉST!! Mert aggódom a hülye fejéért!
Na jó, ez átment személyesbe, de nevet említeni meg nem akarok, mert nem tom kiszivárog-e :"DD De akkor meg tuti én lennék a szar ˇˇ
Na jó, holnapom elcseszve: pipa.
Szombatom hangulata rontva: pipa.
Karácsony hangulata rontva: pipa.
Szilveszter hangulata rontva: pipa.
Még valamit? Lécci, még ma este..... Ennél rosszabb már ritkán lehet......... FUCK OFF.
Aki éppen szivárványthány, heppi meg minden fiszemfaszom rózsaszínköd, annak további jó szórakozást~ De nem itt, nem akarok én eloszlatni a ködöt, majd megteszi más :||
Aki depiii és jujj de öngyii akar lenni, annak se ajánlom, mert... Nem akkora probléma... csak... Na, nekem az :"DD
De...... aki akarja úgy is elolvassa, bár nem hiszem h. sokan lennének~
Szóóóval~
Háháháááá :"DD Szánalmas h. itt bőgök össze-vissza, de ez van... Ahogy egy barátom mondta vala:
"Csak ugye én még nem szoktam bele annyira ebbe a társasági életbe, nem úgy mint te, neked ezért is fáj sokkalta jobban, és ezért is visel meg ennyire. Meg amúgy szerintem te alap érzékenyebb típus vagy meg minden, ezért is sokkal nehezebb neked.
Nem is tudom, hogy hogy bírod ezt néha... Mert így hallottam, hogy sírtál amikor búcsúzkodtatok meg iylenek, és tökre sajnáltalak
és így belegondoltam milyen szar érzés lehet..."
Itt kijelenteném h. nem kell sajnálni, csak... jólesik h. leírhatom ;w;
Szóvaal~ Ma tökre szeretethiányom lett. Már csak pár nap és con, láthatom a barátaimat, ésésés..... Egész nap ölelgetni fogok mindenkit. Mert.... Ma annyira megöleltem volna Eperkét..... Azt kívántam, bárcsak itt lenne, és megölelhetném.... De nem volt ott. Próbáltam elterelni a figyelmemet, mert attól féltem hogy elsírom magam, ezért megöleltem Vikit.... De az nem ugyan az volt....
Neeem tudom, nekem csak az az ölelés jó, amit Eperkétől, Spaintől, Francicától, PIggytől, Amcsitól, Chibi Amcsitól, vagy valaki olyantól kapok, aki sokáig ölel...... Ésésés... Nemtudom... Velük olyan családias... Hiányoznak. Nagyon.
Tök egyedül érzem magam..... Megint... És nem akarok ezzel senkinek gondot okozni, sőt megértő vagyok, és mindenkiről lemondok, mert az óő érdekeiket nézem.... Csak.... Ahogy papa is mondta: " Nem te vagy szerencsétlen chérie, hanem a körülmények..." Eggen? Hát basszák meg a körülmények. Unom már hogy sose nem lehet semmi se úgy, ahogy én szeretném.
A barátaimat akarom.... Csak ennyit..... Hháháháááá~ De hova gondolok, mire fel ez a hatalmas kérés????
Ráadásul... Mostanában baszottul agresszív vagyok. Képes lennék bárkinek nekiesni, megütni, vagy csak addig oltani míg sírva nem fakad.... Egyenlőre úgy-ahogy kontrollálom magam, de egyre inkább az van h. elég egy rossz szó, és már torokra ugrok....... Úgy megmondanám valakinek a magamét..... De nincs olyan ember akit utálnék (bár egy két embernél érik a szőlő ;DD), ártatlanokba meg nem kötök bele. nem vagyok olyan ember. Csak... ijesztő h. egyre jobban várom a pillanatot, amikor valaki beszól, és visszaszólhatok....
ARRRRGH az emberek minden olyan hibája idegesít, amire finoman FELHÍVOM A BASZOTT FIGYELMÉT, DE kurvára leszarja, észre se veszi, hát menjen már a faszombaaaaa~
ÉN KÉREK ELNÉZÉST!! Mert aggódom a hülye fejéért!
Na jó, ez átment személyesbe, de nevet említeni meg nem akarok, mert nem tom kiszivárog-e :"DD De akkor meg tuti én lennék a szar ˇˇ
Na jó, holnapom elcseszve: pipa.
Szombatom hangulata rontva: pipa.
Karácsony hangulata rontva: pipa.
Szilveszter hangulata rontva: pipa.
Még valamit? Lécci, még ma este..... Ennél rosszabb már ritkán lehet......... FUCK OFF.
2012. december 2., vasárnap
A legnagyobb gyengeséged a legnagyobb erősséged is...
Mert legalább van. |
| Nurse és Maid Mattie, egy szerephez rajzoltam~ |
 |
| A lolita ruha amit karácsonyra kaptam~ |
 |
| Sir Pad~ |
Jóestétet kívánok~ Ezer éve nem írtam... És most tök jókedvű dolgokat akartam ide legépelni, de ehelyett inkább megosztom a legnagyobb félelmemet.... A magányt.
Nem tudom miért, de én mindent természeti képekhez csatolok.... A magányról egy sötét, kihalt, elhagyatott erdő jut eszembe.... Ahol senki más nincs, csak én...... És senki sem hall meg. Nincs nagyobb félelmem, mint a magány.
Hát eggen~ A mezőről, telis tele virágokkal, kellemes illatokkal, lágy szellővel~ Csak csupa jó dolog jut eszembe.... Mint a boldogság. A vízről, egy kis patakról a zöldellő erdő alján, ahogy lágyan csillan vissza róla a nap fénye... A nyugalom jut eszembe. Ám egy erdőről, mely elhagyatott, kopárok a fák, az erdőt sár, esetleg hó borítja... Senki sincs a közelben csak én, és a sötét is rohamosan ereszkedik rám... Csak a rosszak jutnak eszembe, mint a magány....
Még mielőtt bármi félreértés esne, nem nem vagyok magányos.... Hiszen a barátaim mindig itt vannak nekem~~ Csak... Csak FÉLEK hogy az leszek. Hogy egyszer már nem leszek fontos olyanoknak, akik rettentően fontosak nekem... Ettől mindig sírhatnékom van. Ésésés utálom ezt... Mert tisztában vagyok azzal, hogy nekem figyelemre van SZÜKSÉGEM. De nem akarom ezt, mert attól félek, hogy valaki azt hinné, én állandóan a középpontban akarok lenni... Szó sincs erről... Egyszerűen csak igénylem, hogy legalább egy valaki állandóan figyeljen rám. Mármint... Nem úgy értem... Ezt így nehéz elmagyarázni, de a lényeg annyi, hogy mindig kell mellettem lennie legalább egy embernek. Amint ennek hiányát érzem, elkezdek hervadni, bedepisedni, mindenen kiakadni..... És ez borzalmas ._."""
Ami mostanában velem van~~ (((Btw: Ezeket PIggynek írtam le, szóval azért vannak benne helyenként oda nem illő részletek, mert a többit kivágtam, mert nem tartozik a tisztelt publikumra ˇˇ)))
November 20.:
9-kor értem haza, mert ének versenyen voltam *-* Barátnőnek szurkoltam, mert én nem tudok énekelni xDDD
Viszont nem írtam matekdogát, ami tök jó, megint elhalasztottuk (immáron sokadjára) :"DDD
Annyira lefáradtam =w= Viszont hallottam a rádiban egy számot, amire nekem animálnom kell, szóval most olyan progikat nézegetek, amikben rajzolni kell, és utána meg tudod animálni amit rajzoltál! *-* Az ének versenyen... Szakadtunk a röhögéstől, mert annyi szánalmas próbálkozás volt h. sírtunk gecc x"DDD Volt két cigánycsaj, akik még jól is nyomták a One night only-t, csak az a baj, h. a refrén tőlük így hangzott: "Van náj tonli van náj tonli" És ezen sírtunk xDD Megmeg a Most múlik pontosan-t két csaj is énekelte, de mind a kettő gáz volt. Az egyik túl gyorsan lecsapta azokat a részeket, amiket el kell nyújtani ˇˇ A másik meg szarul is énekelte, plusz: " A zálmok foltos in di án lováááán~" És az is poén volt xDDD Volt egy srác.... Szerintem tuti hivatalos színésznek tanul...... A Rebecca című musicalből adott elő egy számot, de olyan átéléssel, olyan szenvedéllyel, olyan színészi tehetséggel, hogy elolvadtam *-* És teljesen át tudtam élni, kiúszott az arcomra az a bizonyos "Jégmosoly" amiről énekelt *-* Rohadt jó volt! *-*November 21.:
Szini osztályban nehéz elhinned magadról hogy tudsz énekelni, amikor körülvesznek a nálad sokkal jobbak xDD
A fáradtságra az ősz is rátesz egy lapáttal :// Meg az időjárás ˇˇ Fájt is a fejem, ma reggel is úgy keltem h. aszittem szétszakad O.O""
HHúúúú, ma sikerült hazaesni 4-re! *^* *örül a fejének* Holnap meg megint későn jövök, mert megyek palacsintázni Kanadával meg Chibi Amcsimmal :"DD Ráadásul ma megírtam a metekdogát, amit lassan két hete halasztunk, az 5 feladatból egyel lettem teljesen kész, abból is egyet nem tudtam, meg a harmadiknak estem neki, de azt befejezni se tudtam T.T Sajnos fel lennék mentve, de a tanárok mindig kibasztak velem -.-"" Mind1~ Am. a matek és az énekkar volt a két egyedüli óra a hétből, amin nem aludtam be xDDD De legalább kipihentem magam ^^ Az ülve alvás mestere vagyok :"D De énekkaron meg dolgozni akartam, csak a faszom 10.-es fiúk azt hiszik hogy olyan nagy janpik, azt közbe sehol semmi, de arra nagyon verik magukat. Legközelebb már megütöm a sok kis pávage*cit, mert már tököm tele van -.-" Aztán a fiúkat kiküldték, akkor meg a 9.-es picsák..... Bazd, az én osztályom tele van jó hangú lányokkal, mi mindig becsületesen dolgoztunk, sosem voltunk, és nem is vagyunk elszállva...... Ezek meg most jöttek, és már azt hiszik bármit megtehetnek :"DD Hát nagyon nem ˇˇ Ráadásul közölték tegnap nyelvtanon osztálytársaim h. tájszólásom van ;w; Mert szoktam "á"zni.... o.o "A" helyett "á"t mondok néha a szavakban, és elkezdtem figyelgetni.... És kajak xDDD Paraszt vagyok ˇˇ Egy vidéki paraszt~
November 26.:
Most értem haza (17:32), és hazafelé egy csomó karácsonyi fényt láttam, amitől megjött az ichletem, szóval mingyárt blogolok egy kört (((ami végül elmaradt))), és karácsonyi a hangulatom, és arra gondoltam... Szóval arra gondoltam, hogy a karácsonyt Spainnel töltöm, az újévet meg lehet hogy a papával (((Francica :"D)))~ ^^ Ésésés mivel az van közelebb, alig várom h. karácsony legyen *-* Évek óta nem volt ilyen izgatott miatta ^^ De ha nem jön össze egyik se....... bedepülök, mert tök egyedül leszek. *szomor*
Hajlamos vagyok azt hinni hogy az emberek nem szeretnek engem, csak jópofiznak nekem h. ne bántsanak meg :"33
Van amikor random helyreteszem magam, vagy ha unatkozom és csönd van, beszélni kezdek magammal xDD *skizofrén*
A barátságom, ami leghosszabb, az a "húgom", Bius, akivel kisbaba korunk óta együtt vagyunk, és amikor kicsik voltunk, azt hitték ikrek vagyunk owo Ő van meg nekem 15-16 éve, meg egy másik barátnőm, Jucus, aki meg 10 éve ^^
De legjobb barátom csak két éve van, Poccúr owo <3
November 27.:
Én 8 év után jöttem rá hogy egy hazugságban élek, és 5 évig volt ál-legjobb barátnőm :"D És így miután kijártam az általánost jöttem rá h. sosem voltak ott igazi barátaim .3. (((Amit itt cáfolnék, mert azért Szisszel most is elég jóban vagyunk... Meg Brigi és Hajni fogjuk rá, de..... Drága unokanővérem most haragszik rám, szóval - 1 Hajni :"DD Plusz Krisztivel voltam nagyon jóban, és Ati meg legjobb barátom volt nagyon sokáig.... *sigh* Ilyenkor jön rá az ember, mennyire megfakultak a régi kapcsolatai~)))
Fáradtnak és nyúzottnak érzem magam, pedig megint csak aludni mentem be a suliba x33 (((Mint utólag kiderült, mostanában eluralkodott alvási kényszerem a vérszegénységemnek köszönhető.))) Viszont valamelyik nap gondoltam arra, hogy de jól esne egy kis lecsó, erre ma az várt itthon *-* Aztán beszélgettem Ita-channal egy csomót a sütikről, meg Vegasoztam, meg gyakoroltam a versem, mert csütörtökön vizsgaelőadásom lesz, és..... Senki se fog tudni eljönni T.T Amcsit nem merem megkérni, mert ugye ő elfoglalt.... Anyám dolgozni fog, a tanárom meg köcsög h. most jelentette be a dolgot xDDD
És a romantikában szeretnék élni, mert ott az emberek a múltba és a fantáziába, meg a Keleti világba menekültek *-*
Lol, majdnem elkéstem, de mégse, mert ofő volt az első, és nem akartam ordítozást TwT És kiadták a szombati munkanapot~
November 28.:
Én úgy vagyok vele, h. akinek fontos vagyok, keres~ És mivel időnként pár embernek eszébe jutok, tudom h. ha kevés is, de vannak még barátaim .3.
Nyooooo~ Ma matekon a tanárnő közölte h. ha rosszak leszünk, szerepezni fogunk, és annak nem fogunk örülni o3o Mert közöltük vele h. úgy néz ki mint Bellatrix a HP-ből, és azóta tökre ráfanolt xDDD Előtte németen dogát írtam úgy h. semmit se tudtam, kíváncsi leszek hány pontos lesz xDD (((Btw: 4-es lett.))) Aztán dupla irodalmon alkoholos filccel összefirkáltam a padomat, mert nálunk az a szabály, h. ha lemosható, összefirkálhatod a padot *3* És egy csomó szinisnek össze van firkálva a padja, de az infósok ehhez gyökerek, szóval az övéké nem :"DD És lefotózta barátnőm, és amint megkapom a képet, fölrakom *3* (((Végül a saját képem lett fölrakva, mert Viki nem tudta megoldani.))) Aztán dupla drámán a szallagavatóra készültek egy páran, mert föllépnek, én addig a könyvem olvastam~ Aztán elmaradt az énekkar~ Hazaértem negyed 4-re, és teljesen kiolvastam a könyvem, és sírtam rajta egy csomót Q.Q (((Forevert olvastam, ilyen vérfarkasos könyv))) Annyit bőgtem a végén h. fáj a szemem xDD És most fölnéztem ide, megnézem az értesítőim amit három napja lusta voltam, aztán meg magolom a versem mert még nem tom~ Holnap nincs első órám mert tánc bemutató óra lesz, (((Reggel derült ki h. mégis volt.))) második tánc, harmadik szintén nincs mert szini bemutatóóra, negyedik töri, ötödik német, aztán.... Várunk~ Mert a vizsgaelőadás csak 5-kor kezdődik és 6-kor van vége, és addig én fölakasztom magam vagy nem tom xDDD Aztán még mire hazaérek O.O
Ésésés~ Azt álmodtam, h. beleestem a Dunába egy nagy, zöld hídnál, asszem a Szabadság hídnál. De nem fulladtam bele, csak az ázott ruha lehúzott. A semmiből előtűnt Francica, és kihúzott egy sziklára, ott leültünk és napoztunk. Aztán ő úszkálni kezdtünk, mert a híd alatt egy zsilip lezárult, és megnyugodott a víz. És zöld volt, de nem koszos. Csak algás. Jött egy kövér nő, kiült arra a sziklára ahol az előbb mi ültünk, egymaga befoglalta, azután közölte Francicával, h. akkor mint egy bálna O.O Erre én odalöktem neki h. nézett már tükörbe? Egy maga elfoglal egy egész sziklás hegységet, nem hogy egy kis darab szirtet :"3 Erre Francica elkezdett úgy úszni, mint egy fóka O.O Mármint ilyen gyors volt, és..... Olyan volt mint egy fóka xDD Erre csörgött a telefonom, fölvettem a vízben, és PIggy hívott O.O Mondta h. Amcsitól jön, aki nagyon el van havazva a vizsgák és a dolgozatok miatt, és próbálta fölvidítani, de nem nagyon sikerült... Mire én elmeséltem ezt, aztán fölnéztem, és észrevettem hogy ugrálva közeledik a sziklákon, oda, hozzánk. Már közel volt, köszönni is tudtam, és akkor valami nyomasztó érzés fogott el. Az addig derűs légkör megváltozott... Hirtelen újra beindult a sodrás. Éreztem hogy baj van, de nem tudtam mi.... Próbáltam a víz felszínén maradni, de egyre jobban fuldokoltam.... Egy pillanatra elmerült a fejem a vízben, amikor odakiáltott h. Francica fuldoklik.... Odaúsztam amilyen gyorsan csak tudtam, feltoltam neki a sziklán, ő pedig húzta őt kifelé, de annyi erőm már nem volt h. én is visszamásszak... És elmerültem a vízben, és akkor csörgött az ébresztőm, pont mikor megfulladtam volna O.O
November 29.:
Sok tea, meg még több tea, és még egy kicsi tea~ ^^ A jóból nem árt a sok owo Meg gyümi owo Meg leves owo Forró fürdő owo Meleg ágy owo . . . . ÚRISTEN, ezek most nekem is ÚGY kellenének T.T
Eggen, a most hétvége nekem se jó, mert szombaton punny, vasárnap meg tanulok, mert hétfőn töri tz .-. (((TÖK SOKAT tanultam ma))) Conra akarok menni~ (((MUHAHAHAHA. És megyek is jövöhét szombaton.))) De meglepi ruha lesz rajtam, amit csak az láthat aki jön conra *-* (((Apámtól karácsonyra lolita ruhát kértem~))) Na jó, nem, mert holnap lefotózom, és fölteszem x33
Fúúúúú, szóval mai mese~ Nem volt első két órám, de amikor bementem harmadikra, kiderült hogy mégis lett volna, de egy kis irgum-burgumon kívül mást nem kaptam~ Aztán letelt gyorsan a nap, kaptam németből egy 4-est, és barátnőmmel bementünk a kolijába, mert mi végeztünk 12:30-kor, és a vizsga 5-kor kezdődött~ Megnéztük egy KIBASZOTT JÓ horrorfilmet, kiszorítottam a vért barátnőm kezéből, és a koli az én sikolyaimtól zengett, de szakadtam is rajta, mert barátnőm röhögtetett, és sírás volt az egész :"DD (((Szeretlek Vikiiii x"DD)))
Aztán kivasaltunk a hajunkat, elpróbáltuk a versünket, és visszamentünk a suliba~ Ott is egyszer főpróba volt, utána azonnal kezdtünk, és jól is ment, egy sort elfelejtettem, így rögtönöztem, és ki is jött rímmel együtt owo Szóval senki sem vette észre, mert nem ismert vers volt xDD
Aztán egyik o.társammal futottunk a vonatra, mert volt 4 percünk a Keletiben h. elérjük, de úgy kifulladtam (nem futhatok, föl vagyok mentve o.o) hogy azt hittem meghalok, ráadásul már a tüdőm is szúr azóta T.T (((Zsófinak meg se kottyant .-.))) Eggen, két hete én is beteg vagyok, de a szokásos téli dolgokon kívül kiújúlt a vérhiányom~ Állandóan elalszom, fáj a fejem, szédülök, hányingerem van~ Szóval jejj :DD És vizsgán is majdnem bealudtam O.O Nagyon gáz volt T.T Orvoshoz kéne menni, mielőtt elájulok xDD
És amint hazaértem, ÉREZTEM h. megjött a ruhám~ És KAJAK ott volt a postaládában az értesítő, és holnap suli után rohanok haza, és elhozom *-* És jövőhét végére nem fogok tudni rendesen beszélni, mert csütörtökön lesz csináltatva nyelv pc-m, és vicces lesz :"D (((Azóta változott, holnap lesz meg, ÉS ÚGY IZGULOK.))) És Sir Padnak hívják ˇˇ (((Mármint a padomat amit összefirkáltam.)))
November 30.:
Szerintem túl duci vagyok, ha vékonyabb lenne a karom meg minden, sokkal szebben állna T.T (((Mármint a lolita ruha)))
Sir Pad fanjait fanszőrpadnak hívják :"DD
És itt a mai mese *-* Csak.... ma nem történt velem annyi izgi x33
Kaptam reggel barátnőmtől kandírozott körtés teát owo Mostanában mindenkitől teát kapok x33 Múltkor amikor jött Spain akkor tőle feketét kaptam, mert az a kedvencem~ Francica is feketét hozott amikor jött owo Imádom a teát >w< (((Tegnap este meg anyu beállított 2, AZAZ 2 csomag fekete teával. Kihaltam.))) A suliban semmi izgalmas nem volt, gyorsan elment az egész, mert csak 5 órám volt owo Bár Művtörin dogát írtunk, amit senki sem tudott, szóval úgy csináltam mint aki ír, de nem adtam be ˇˇ Utálom azt a tanárt -.-"" (((Dementor -.-""")))
Aztán hazasiettem, berohantam a postára, és fölvettem a csomagom owo Hazaértem, és azonnal fölvettem, és itt fankodtam h. milyen szép meg imádom meg minden *q* (((Még mindig a lolita ruháról van szó)))
És valamelyik nap arra gondoltam h. úgy ennék egy kis lecsót.... Erre hazaérve az volt O.O
Aztán ma arra gondoltam h. úgy ennék francia salátát~ Erre anyu hívott h. jó lesz-e ha azt csinál xDD Én meg kihaltam h. anyám ennyire olvas a gondolataimban owo
December 1.:
Gyaaaa most annyira unatkozom xDDD És eggen, ezt muszáj volt megírni o3o És megint karácsonyi a hangulatom, mert kint hideg, és tél, és hó illat van ˇˇ És a kókusztekercs is karácsonykor szokott lenni, és most~ Annyira jó *-* És egész nap megint teán éltem x33
És boldog december elsejét! *-* (((Ma esett is a hó, de el is olvadt, és már csak 4 nap és mikulás~)))
2012. szeptember 22., szombat
Sülysáp, ahol élek~
Öcsém osztálykirándulásra ment, és haza se jött. Kitalálta hogy ott alszik egyik osztálytársánál, és vigyek le neki ruhát.
Nagy nehezen összeszedtem magam, hiszen 4 napja ki sem mozdultam itthonról... Csak a hátsó kertig mentem el. Az első két napban a betegség miatt, utána a bacik miatt. (Anyu nagyon aggódó típus x3)
Nagy nehezen elindultam, és végigmentem lefelé az utcán. Sülysáp nagyjából 3 részből áll, Sáp, Süly és Szöllős. (Számomra tökre egyben van az egész x3).
Én már majdnem Sápon lakom, ha lemegyek egy utcán, és befordulok a bekötőnél, az már Sáp. Arrafelé ritkán járok, sőt. Szinte soha. Így eléggé izgultam. Egy olyan utcába kellett mennem, amiről még nem is hallottam. Mentem vagy 10 percet, mire megtaláltam azt a fölfelé vezető utat. Ráérősen felballagtam, és amikor a tetejébe érve megfordultam, csodálatos látvány tárult elém.
Szemben a dombok oly lágyan húzódtak végig, mintha egy festő most festette volna oda pár laza ecsetvonással. A lemenő nap fénye kellemes időt hozott létre- se nem hideg, se nem meleg. Még minden csupa zöld, ám ahol a nap lefelé igyekezett a horizonton, ott csodálatos narancsszínűvé varázsolta az egész tájat. Mélyet szippantottam a levegőbe- friss volt. Leírhatatlanul friss. Ha oldalra tekintettem, a házak fölött végtelen mennyiségű fát pillantottam meg. Ott volt közöttük a Sápi templom is (mert nekünk kettő van, egy Sülyben), és az előtt van egy kisebb terület, ahonnan szintén csodálatos a kilátás. Pár hét múlva, con előtti pénteken oda szeretném elvinni Francicát~ Csak álltam ott egy darabig, és megigézve néztem. Ilyenkor döbbenek rá igazán, hogy milyen csodálatos helyen élek. Ezt a látványt semmiért sem cserélném el.
Miután odaadtam öcsémnek a cuccát, elindultam hazafelé. Amikor az utcánkhoz értem, elégedetten pillantottam el a határba, melynek vége nyírfaerdőbe torkollik. Láttam a két kis utat, azokat ahol a kutyáim szoktam sétáltatni. Kedvem támadt sétálni egyet.
A naplemente a kedvencem az egész napban. Képes megmelengetni a szívet, elcsodálkoztatni, megállítani egy pillanatra ebben a rohanó világban...
Ahol éppen nem ment le a nap, ott az ég olyan volt, akár a színpaletta. A kék minden árnyalata ott volt, és lágyan futottak egymásba, a legsötétebbtől egészen a legvilágosabbig.
Egyszerűen imádok itt lakni~ ♥
Nagy nehezen összeszedtem magam, hiszen 4 napja ki sem mozdultam itthonról... Csak a hátsó kertig mentem el. Az első két napban a betegség miatt, utána a bacik miatt. (Anyu nagyon aggódó típus x3)
Nagy nehezen elindultam, és végigmentem lefelé az utcán. Sülysáp nagyjából 3 részből áll, Sáp, Süly és Szöllős. (Számomra tökre egyben van az egész x3).
Én már majdnem Sápon lakom, ha lemegyek egy utcán, és befordulok a bekötőnél, az már Sáp. Arrafelé ritkán járok, sőt. Szinte soha. Így eléggé izgultam. Egy olyan utcába kellett mennem, amiről még nem is hallottam. Mentem vagy 10 percet, mire megtaláltam azt a fölfelé vezető utat. Ráérősen felballagtam, és amikor a tetejébe érve megfordultam, csodálatos látvány tárult elém.
Szemben a dombok oly lágyan húzódtak végig, mintha egy festő most festette volna oda pár laza ecsetvonással. A lemenő nap fénye kellemes időt hozott létre- se nem hideg, se nem meleg. Még minden csupa zöld, ám ahol a nap lefelé igyekezett a horizonton, ott csodálatos narancsszínűvé varázsolta az egész tájat. Mélyet szippantottam a levegőbe- friss volt. Leírhatatlanul friss. Ha oldalra tekintettem, a házak fölött végtelen mennyiségű fát pillantottam meg. Ott volt közöttük a Sápi templom is (mert nekünk kettő van, egy Sülyben), és az előtt van egy kisebb terület, ahonnan szintén csodálatos a kilátás. Pár hét múlva, con előtti pénteken oda szeretném elvinni Francicát~ Csak álltam ott egy darabig, és megigézve néztem. Ilyenkor döbbenek rá igazán, hogy milyen csodálatos helyen élek. Ezt a látványt semmiért sem cserélném el.
Miután odaadtam öcsémnek a cuccát, elindultam hazafelé. Amikor az utcánkhoz értem, elégedetten pillantottam el a határba, melynek vége nyírfaerdőbe torkollik. Láttam a két kis utat, azokat ahol a kutyáim szoktam sétáltatni. Kedvem támadt sétálni egyet.
A naplemente a kedvencem az egész napban. Képes megmelengetni a szívet, elcsodálkoztatni, megállítani egy pillanatra ebben a rohanó világban...
Ahol éppen nem ment le a nap, ott az ég olyan volt, akár a színpaletta. A kék minden árnyalata ott volt, és lágyan futottak egymásba, a legsötétebbtől egészen a legvilágosabbig.
Egyszerűen imádok itt lakni~ ♥
2012. szeptember 21., péntek
Doitsu születése~
Ez egy nem olyan régi Hetalia ficim, amit be is fejeztem (fogjuk rá .-.), és nem is lett olyan rossz. (De nem mondtam hogy tökéletes ˇˇ) Enjoy~
Délután 6-körül járhatott. Legalább is Gil erre tippelt. A nap szép lassan elindult lefelé, és narancsszínű fényével itatta át a dombokat, a felhőket és az eget is. A madarak csicseregve repkedtek ágról árgra, a virágok egykedvűen ontották magukból édes illatukat, hogy a méhek és pillangók rájuk találhassanak. A puha pázsit fénylett a lemenő nap fényében. Gilbert számára soha ilyen zöldnek, ilyen hívogatónak nem látszott azelőtt. Az ablakon beszökő napsugarak kellemesen simogatták a kis ország arcát, és szinte csábították a szabadba. A hátsó kertben a focikapu és a labda magányosan állt, és csak arra vártak hogy kis gazdájuk végre játszon velük. A focizásra szánt pázsit mellett a kis tóban a halak csodálkozva figyeltek: csend van a kertben. A medence sem csattogott vadul a felverődő hullámoktól: mereven állt félig árnyékba burkolózva.
Gilbert a könyvtár ablakában kialakított párkányon gubbasztott, ott ahol téli estéken Germániával is szoktak: ilyenkor meséket olvasnak, forrócsokit isznak, és az egymás társaságában eltöltött minden perc megmelengeti szívüket. De most jó idő volt, és ő egyedül kuksolt a hatalmas, könyvekkel teli szobában. Körülötte zsirkréták hevertek szanaszét, színes, kidíszített lapokon. A kis Poroszország ezer meg ezer haditervet kovácsolt, hogyan szerzi meg egyesével a szomszédos területeket, és végül hogyan lesz övé az egész világ. Négy lapból álló ádáz csatát vívott azzal a furcsa, Magyarország nevű fiúval. Természetesen a végén ő győzött. De már mindent lerajzolt, már az egész világot meghódította, az idő mégsem akaródzott gyorsabban telni. A kis faház felső emeleti ablakában ülő Prussia, kívülről úgy tűnt, mintha kirakati bábú lenne; már lassan 7 órája az ablakban ült, és csak bámulta a kaput és az elülső kertet. Egész pontosan azóta ült ott, hogy Germánia elment. Azt mondta, délután meglepetéssel tér haza, és ő egyetlen pillanatot sem akart elmúlasztani. Nagyon is jól ismerte az öreg országot; kiszámíthatatlan volt mikor tér haza.
Prussia unottan bámulta az elülső részt- már amennyit a terasz tetejétől látott. Látta az álmosan ásítozó kutyáját, aki az óljának árnyékába húzódott a meleg napsütésről. Látta a hatalmas sövénykerítést, melyet Germániával ők ültettek. A düllő összes többi házát, és a kint játszó gyerekeket is látta, ugyanis az övék volt az utolsó ház, a zsákutca vége, az, ami után már csak a végtelen táj következett.
Hirtelen megpillantott egy ismerős alakot közeledni az utca végén: jön Germánia! Gilbert leugrott a párkányról, és szélsebesen az ajtónak eredt. Ám olyan lendülettel indult neki, hogy megbotlott a felgyűrődött szőnyegen, és átrepült a küszöb felett. Hasraérkezvén először megilletődött, majd a sírás határára került. De nem akart sírni. Hogy nézett volna ki, ha egy olyan awesome ország mint ő, sírva fogadja a hazatérő nagyapját? Feltápászkodott, és egy könycsepp gördült végig az arcán. Ellenőrizte sebes lábacskáit, majd újra futni kezdett, mintha mi sem történt volna. A fapadló panaszosan recsgett, miközben Gilbert egy versenyautó gyorsaságával száguldott le a falépcsőkön. Miután leért, megkerülte a lépcsőt, végigrohant a folyosón, majd megtorpant. A hatalmas faajtó ijesztően meredezett előtte, és a kabáttartó, mint egy szigorú biztonsági őr, őrizte az ajtót. Máskor megijedt volna, de most nem. Mérgesen ráncolta a szemöldökét, úgy érezte, egy sárkánnyal készül szembeszállni. Ahogy meghallotta a lépéseket a teraszon, megszeppent. Mi lesz ha mégsem Germánia az? A hatalmas ajtón kattant a zár, és lassan nyílni kezdett; egy vigyorgó szőke fej bukkant elő mögüle.
- Azt hittem már sosem érsz haza Germánia!
- Ó, te végig itt vártál rám?
- Dehogy! Igazából a könyvtár ablakából figyeltelek.... Hoztad a meglepetésem?
- Persze, itt van a dombozomban.
A kis ország türelmetlenül nógatta nagyapját; mutassa meg neki a doboz tartalmát. Ám az sejtelmesen kacsintott:
- Majd mindjárt megtudod.
Germánia bement a konyhába, Poroszország pedig követte őt. Letette a dobozt az asztalra, a pici országot felültette egy székre, és leemelte a doboz tetejét. A kis állat, amint megérezte hogy szilárd talajon áll, csipogni kezdett. Először csak halkan, félénken, majd egyre erősebben, egészen erőszakosan. Germánia felnevetett:
- Mintha csak téged hallanálak, csak csibében!
- De nagyapa! Én nem vagyok ilyen kicsi...
Prussia puffogni kezdett, ami hihetetlenül aranyossá tette. A nagyapja szeretettel nézett rá, majd meghúzkodta a pofiját. A kis csibe tovább méltatlankodott. Ő is itt van, miért nem figyel rá senki? Hogy észrevetesse magát, kikászálódott a dobozból, majd egy hirtelen ugrással Gilbert vállán, végül fején termett. A két ország meglepetten figyelte, majd nevetni kezdtek. A mély, öblös nevetés, és a gyermeki, ártatlanul csilingelő kesesese harmónikusan vizhangzott a konyhában. Germánia végignézett unokáján.
- Hát veled meg mi történt? Csak nem háborúzni voltál?
Prussia hófehér ruhája hamuszürkévé változott amikor elesett, helyenként el is szakadt. Térdéből szivárgott a vér, arcát felszáradt könnyek nyoma borította. Amúgy is kócos haja még kócosabb volt; a csibe felettéb jól érezte magát benne. Mégsem merte bevallani nagyapjának az igazságot. Biztosan kinevetné ha elmesélné, hogy a nagy sietségben orra bukott a szőnyegben. Inkább elterelte a szót.
- Germánia, mi a neve?
- Minek?
- Hát a csibének!
A "csibe" csipogott egyet, mintha ő maga akarta volna elárulni.
- Az még nincs neki, gondoltam majd te elnevezed.
Gil gondolkodóba esett. Annyira töprengett, hogy nagyapja végül tanácsokkal kezdte ellátni.
- Mit szólnál mondjuk a Pi-hez? Úgy is állandóan azt mondja.
A csibe is és a kis ország is méltatlankodó pillantást vetett Germániára.
- Nagypapa, az nem elég awesome! És mivel én vagyok a legaszömebb ország, ilyen név kell neki is.
- És mi lenne ha Csibinek hívnád?
- Az olyan lányos! És ő fiú.
- Hmm. Hát ha awesome nevet szeretnél... Miért nem hívod Gilbertnek?
- Egy madarat nevezzek el magamról? Ez megalázó.
A kis csibe meghúzta fiatal gazdája haját, aki erre azonnal helyesbített:
- Ááá, úgy értem ha mindkettőnk Gilbert, nem fogjuk tudni kinek szólnak éppen. (De ő továbbra is csak egy madár.) Viszont mivel a Gilbert olyan awesome név, lehetne mondjuk.... Gilbird! Tetszik neked a Gilbird?
- Igen, egészen jól han...
- Hozzád ki szólt Germánia?
A kis madár örömmel csipogott és Prussia érezte, elválaszthatatlan barátok lesznek.
Teltek múltak a hetek. Gilbert és Gilbird mindent együtt csináltak. Együtt ettek, együtt fociztak, együtt úsztak a medencében, együtt zaklatták a madarakat és a halakat. Barangoltak az erdőben, felfedezték a közeli dombokat és völgyeket. A gyerekekkel játszottak az utcán, és mindenki csodálta Gilbird okosságát. Prussia kimondhatatlanul büszke volt kis barátjára. Az idő közben lassan őszbe fordult. A lehulló avarok, és az őszi táj még több szórakozást, és felefedezni valót nyújtott a két kalandor számára. Már akkor sem unatkoztak ha Germánia nem volt otthon- ami egyre többször fordult elő. Azt mondta, üzleti ügyei vannak. Volt olyan hogy reggel elment, és egészen késő estig nem is tért haza. Prussiára olyankor egy-egy fiatal és nagyon csinos hölgy nézett rá időnként- valamelyik, nagyapja szeretői közül. Elkezdte furdalni a kíváncsiság: érezte hogy valami készülődik, csak azt nem tudta hogy mi. Gilbirddel napestig ötleteket gyártottak és firkáltak. Talán területeket hódít. Lehet hogy éppen borozik Róma nagyapussal. De az nem annyira valószínű. Amikor ez megesett, Venezianot, Róma unokáját mindig áthozták Gilberthez- vagy éppen fordítva. Gil unalmasnak tartotta őt- egy ijedős kislány volt csupán, aki szerette a pastát és a siestát. Amint ezen gondolkoztak, kapucsukódást hallottak. Prussia az órára nézett: fél hét volt. Feltünően korán ért haza hőn szeretett nagyapja. Fejére helyezte Gilbirdet, és leszaladtak a lépcsőn. Germánia éppen akkor lépett be az ajtón- egy óriási csomag kíséretében. Prussia szeme felcsillant.
- Germánia, ez a hatalmas ajándék az enyém?
Nagyapja nevetett.
- Abban igazad van hogy ajándék, sőt abban is hogy hatalmas. De ezzel te már nem tudnál mit kezdeni. Viszont segíthetsz összeszerelni.
Megindultak felfelé a lépcsőn, és amikor felértek a tetejére, Gilbert meglepődött. Nem a könyvtár szobába mentek, de nem is az övébe vagy a nagyapjáéba. Egyenesen a hátsó, utolsó kis szoba felé tartottak, ahova a kis országnak mostanában tilos volt belépnie. Nagyapja ha hazaért, mindenféle csomagok kíséretében eltűnt az ajtó mögött. Furdalta a kíváncsiság, és most végre megpillanthatja mit titkolt Germánia! Kinyílt az ajtó, és nagypja a csomag kíséretében eltünt mögötte. Gilbert habozott. Amire eddig úgy vágyott, amit annyira látni szeretett volna.... Most csak pár lépésre van tőle. De mi van ha mégsem akarja látni? Gilbird türelmetlen csipogása ébresztette fel gondolataiból. Vett egy mély levegőt, és elindult. Félénken kukkantott be az ajtón. A szoba krémszínű lett, valami kellemes illat lengte be- Prussia úgy emlékezett, ezt hívják babaillatnak. Neki is volt amikor kicsi volt, de ő nem érezte soha sem. Kis vidám figurák voltak a falra festve, egy fehér pelenkázó és egy fehér szekrényke állt a szobában. A sarokban egy picike könyvespolc, mellette egy babzsákfotel terült el. Egy pici játékos doboz, amely tele volt babajátékokkal, éppen befért az ablak alá helyezett bölcső mellé. Germánia a szoba közepén állt, és a csomagot boncolgatta. Gil ránézett a papírra ami mellette hevert- egy kiságyat ábrázolt. Miután segített nagyapjának összeszerelni a kiságyat, megzavarodva kisietett a szobából. Az este hátralevő részében alig szólt nagyapjához, csak hallgatott és gondolkozott. Germánia sem szólt őhozzá. Aztán eljött a lefekvés ideje, és nagyapja mesélt egy történetet. Prussia kérdőn nézett az ágy végénél ülő országra.
- Germánia.... Mi ez az egész? A bölcső meg minden.....Én ezt nem értem. Nem vagyok már ennyire kicsi... És Gilbird sem.
Germánia unokájára nézett, megsimogatta kis szürke fejét és elmosolyodott.
- Tudod Poroszország, kistestvéred lesz. Egy új kis ország jön ide, akiről neked kell majd gondoskodnod. Kíváncsi voltam, hogy boldogulnál-e egy új jövevénnyel, ezért hoztam Gilbirdet. És úgy látom egészen ügyesen elboldogulsz majd.
A kis ország szeme felcsillant. Ha az új országot is uralma alá hajtja, elkezdheti az egész világ meghódítását.
A másnap nagyon lassan telt. Germánia már hajnalban elment, de hagyott egy üzenetet a konyhaasztalon, hogy nem egyedül tér haza. Gilbert számára még lassabbnak tűnt az idő múlása, mint amikor Gilbirdet várta. Semmi sem kötötte le 5 percnél tovább a figyelmét, még kis barátja sem, aki sértődötten csipogott fején. Csak a párkányban ült, és bámult kifelé az albakon. Addig figyelte a hosszú utat, míg nem Germánia bukkant fel rajta- egy kis fehér csomaggal. Gilbert elszaladt az ablaktól, le egészen az ajtóig. De megilletődött, ezért elbújt a nappali ajtaja mögé, és onnan figyelte a bejárati ajtót. Mi lesz ha az új ország már most erősebb nála? És ha awesomebb? És ha helyesebb? És ha őt jobban szereti majd a nagyapjuk? Germánia belépett az ajtón. Egy pillanatra meglepődött amikor látta hogy unokája nem várja őt, de tudta, hogy figyeli. Elindult hát az emeletre, és Prussia halkan követte. Megvárta míg Germánia bemegy a babaszobába, és utána ment. Egy darabig tanácstalanul állt az ajtóban, ám nagyapja behívta. Közelebb ment a kiságyhoz, és felkészült a látványra. Ám amint belepillantott, hatalmasat csalódott. Germánia észrevette ezt.
- Ő itt a kistestvéred, Ludwig.
- Ez a kis izé? Ez egy ország? Még gyarmatnak se jó, nem hogy országnak! Kesesesesese~
- Ugyan. Egyszer hatalmas és erős országgá fog válni. A világ egyik vezető hatalma lesz. Még te is fel fogsz rá nézni. De amíg ezt el nem éri, neked kell róla gondoskodnod. Támogatnod kell őt, és példát kell mutatnod. Tudom hogy jó bátty leszel.
- Ez butaság! Még hogy ez nagyobb ország mint én, hmpf!
Prussia duzzogva ráhajolt a kiságy szélére. Ahogy lógatta a kezét és mérgesen a pici országot nézte, Ludwig elkapta az ujját, megfogta és ránevetett. A babanevetés meglepte Gilbertet, de mosolyogva hagyta, hadd játszon a csöppség az ujjával. Ahogy Germánia nézte őket, egy könnycsepp futott végig az arcán. Rohamosan gyengült, egyre nehezebbé vált minden. Érezte, hogy hamarosan el kell mennie. Nem láthatja ahogyan ez a két kis csöppség felnő. Nem láthatja milyen erős országok lesznek belőlük, milyen hatalmasra nőnek majd. Ahogyan Róma sem az ő unokáit. Elmennek, de együtt. Mindkettejük számára nehéz idők ezek, hiszen az ő unokái is kicsik még. De ha menni kell, hát menni kell.
Az este átlagosan telt, Germánia semmit sem mutatott ki. Így a kis Prussia sem vett észre semmi különöset. De tudta. Érezte, hogy nagyapja el fog menni. Csak nem tudja mikor. Miután két mesét is végighallgatott, hosszasan ölelte nagyapját. Nem akart sírni. Ahogyan Germánia sem. Mégis, az öreg ország arcán végigfutott pár csepp, amit igyekezett elrejteni unokája elől. Ölelkezve maradtak a sötétben, egészen addig, míg Prussiát el nem nyomta az álom. Germánia lefektette, megpuszilta, és kiment az ajtón. Bement a pici Ludwighoz, homlokon csókolta, hátrasimította aranyszőke haját, és kiment. A dolgozószobába indult. Már régóta fogalmazott levelét elővette a felső fiókból. Végre sikerült befejeznie. Éppen időben. Hirtelen Róma fogta meg a vállát.
- Itt az idő, Germánia. Mennünk kell.
Az öreg ország otthagyta a levelet az asztalon, és elindult barátja után. Még egyszer bepillantott Gilberthez. A forró könnyek égették arcát. A kis ország álmában is a nagyapját hívta. Majd megszakadt a szíve. Mihez fog kezdeni ez a két apróság egyes egyedül? Róma megfogta barátja vállát, és gyengéden húzni kezdte. Az egykor dicső, hatlamas országok kimentek a hátsókertbe, elindultak a hegyek felé, eltűntek a ködben. Senki sem látta őket többé.
Délután 6-körül járhatott. Legalább is Gil erre tippelt. A nap szép lassan elindult lefelé, és narancsszínű fényével itatta át a dombokat, a felhőket és az eget is. A madarak csicseregve repkedtek ágról árgra, a virágok egykedvűen ontották magukból édes illatukat, hogy a méhek és pillangók rájuk találhassanak. A puha pázsit fénylett a lemenő nap fényében. Gilbert számára soha ilyen zöldnek, ilyen hívogatónak nem látszott azelőtt. Az ablakon beszökő napsugarak kellemesen simogatták a kis ország arcát, és szinte csábították a szabadba. A hátsó kertben a focikapu és a labda magányosan állt, és csak arra vártak hogy kis gazdájuk végre játszon velük. A focizásra szánt pázsit mellett a kis tóban a halak csodálkozva figyeltek: csend van a kertben. A medence sem csattogott vadul a felverődő hullámoktól: mereven állt félig árnyékba burkolózva.
Gilbert a könyvtár ablakában kialakított párkányon gubbasztott, ott ahol téli estéken Germániával is szoktak: ilyenkor meséket olvasnak, forrócsokit isznak, és az egymás társaságában eltöltött minden perc megmelengeti szívüket. De most jó idő volt, és ő egyedül kuksolt a hatalmas, könyvekkel teli szobában. Körülötte zsirkréták hevertek szanaszét, színes, kidíszített lapokon. A kis Poroszország ezer meg ezer haditervet kovácsolt, hogyan szerzi meg egyesével a szomszédos területeket, és végül hogyan lesz övé az egész világ. Négy lapból álló ádáz csatát vívott azzal a furcsa, Magyarország nevű fiúval. Természetesen a végén ő győzött. De már mindent lerajzolt, már az egész világot meghódította, az idő mégsem akaródzott gyorsabban telni. A kis faház felső emeleti ablakában ülő Prussia, kívülről úgy tűnt, mintha kirakati bábú lenne; már lassan 7 órája az ablakban ült, és csak bámulta a kaput és az elülső kertet. Egész pontosan azóta ült ott, hogy Germánia elment. Azt mondta, délután meglepetéssel tér haza, és ő egyetlen pillanatot sem akart elmúlasztani. Nagyon is jól ismerte az öreg országot; kiszámíthatatlan volt mikor tér haza.
Prussia unottan bámulta az elülső részt- már amennyit a terasz tetejétől látott. Látta az álmosan ásítozó kutyáját, aki az óljának árnyékába húzódott a meleg napsütésről. Látta a hatalmas sövénykerítést, melyet Germániával ők ültettek. A düllő összes többi házát, és a kint játszó gyerekeket is látta, ugyanis az övék volt az utolsó ház, a zsákutca vége, az, ami után már csak a végtelen táj következett.
Hirtelen megpillantott egy ismerős alakot közeledni az utca végén: jön Germánia! Gilbert leugrott a párkányról, és szélsebesen az ajtónak eredt. Ám olyan lendülettel indult neki, hogy megbotlott a felgyűrődött szőnyegen, és átrepült a küszöb felett. Hasraérkezvén először megilletődött, majd a sírás határára került. De nem akart sírni. Hogy nézett volna ki, ha egy olyan awesome ország mint ő, sírva fogadja a hazatérő nagyapját? Feltápászkodott, és egy könycsepp gördült végig az arcán. Ellenőrizte sebes lábacskáit, majd újra futni kezdett, mintha mi sem történt volna. A fapadló panaszosan recsgett, miközben Gilbert egy versenyautó gyorsaságával száguldott le a falépcsőkön. Miután leért, megkerülte a lépcsőt, végigrohant a folyosón, majd megtorpant. A hatalmas faajtó ijesztően meredezett előtte, és a kabáttartó, mint egy szigorú biztonsági őr, őrizte az ajtót. Máskor megijedt volna, de most nem. Mérgesen ráncolta a szemöldökét, úgy érezte, egy sárkánnyal készül szembeszállni. Ahogy meghallotta a lépéseket a teraszon, megszeppent. Mi lesz ha mégsem Germánia az? A hatalmas ajtón kattant a zár, és lassan nyílni kezdett; egy vigyorgó szőke fej bukkant elő mögüle.
- Azt hittem már sosem érsz haza Germánia!
- Ó, te végig itt vártál rám?
- Dehogy! Igazából a könyvtár ablakából figyeltelek.... Hoztad a meglepetésem?
- Persze, itt van a dombozomban.
A kis ország türelmetlenül nógatta nagyapját; mutassa meg neki a doboz tartalmát. Ám az sejtelmesen kacsintott:
- Majd mindjárt megtudod.
Germánia bement a konyhába, Poroszország pedig követte őt. Letette a dobozt az asztalra, a pici országot felültette egy székre, és leemelte a doboz tetejét. A kis állat, amint megérezte hogy szilárd talajon áll, csipogni kezdett. Először csak halkan, félénken, majd egyre erősebben, egészen erőszakosan. Germánia felnevetett:
- Mintha csak téged hallanálak, csak csibében!
- De nagyapa! Én nem vagyok ilyen kicsi...
Prussia puffogni kezdett, ami hihetetlenül aranyossá tette. A nagyapja szeretettel nézett rá, majd meghúzkodta a pofiját. A kis csibe tovább méltatlankodott. Ő is itt van, miért nem figyel rá senki? Hogy észrevetesse magát, kikászálódott a dobozból, majd egy hirtelen ugrással Gilbert vállán, végül fején termett. A két ország meglepetten figyelte, majd nevetni kezdtek. A mély, öblös nevetés, és a gyermeki, ártatlanul csilingelő kesesese harmónikusan vizhangzott a konyhában. Germánia végignézett unokáján.
- Hát veled meg mi történt? Csak nem háborúzni voltál?
Prussia hófehér ruhája hamuszürkévé változott amikor elesett, helyenként el is szakadt. Térdéből szivárgott a vér, arcát felszáradt könnyek nyoma borította. Amúgy is kócos haja még kócosabb volt; a csibe felettéb jól érezte magát benne. Mégsem merte bevallani nagyapjának az igazságot. Biztosan kinevetné ha elmesélné, hogy a nagy sietségben orra bukott a szőnyegben. Inkább elterelte a szót.
- Germánia, mi a neve?
- Minek?
- Hát a csibének!
A "csibe" csipogott egyet, mintha ő maga akarta volna elárulni.
- Az még nincs neki, gondoltam majd te elnevezed.
Gil gondolkodóba esett. Annyira töprengett, hogy nagyapja végül tanácsokkal kezdte ellátni.
- Mit szólnál mondjuk a Pi-hez? Úgy is állandóan azt mondja.
A csibe is és a kis ország is méltatlankodó pillantást vetett Germániára.
- Nagypapa, az nem elég awesome! És mivel én vagyok a legaszömebb ország, ilyen név kell neki is.
- És mi lenne ha Csibinek hívnád?
- Az olyan lányos! És ő fiú.
- Hmm. Hát ha awesome nevet szeretnél... Miért nem hívod Gilbertnek?
- Egy madarat nevezzek el magamról? Ez megalázó.
A kis csibe meghúzta fiatal gazdája haját, aki erre azonnal helyesbített:
- Ááá, úgy értem ha mindkettőnk Gilbert, nem fogjuk tudni kinek szólnak éppen. (De ő továbbra is csak egy madár.) Viszont mivel a Gilbert olyan awesome név, lehetne mondjuk.... Gilbird! Tetszik neked a Gilbird?
- Igen, egészen jól han...
- Hozzád ki szólt Germánia?
A kis madár örömmel csipogott és Prussia érezte, elválaszthatatlan barátok lesznek.
Teltek múltak a hetek. Gilbert és Gilbird mindent együtt csináltak. Együtt ettek, együtt fociztak, együtt úsztak a medencében, együtt zaklatták a madarakat és a halakat. Barangoltak az erdőben, felfedezték a közeli dombokat és völgyeket. A gyerekekkel játszottak az utcán, és mindenki csodálta Gilbird okosságát. Prussia kimondhatatlanul büszke volt kis barátjára. Az idő közben lassan őszbe fordult. A lehulló avarok, és az őszi táj még több szórakozást, és felefedezni valót nyújtott a két kalandor számára. Már akkor sem unatkoztak ha Germánia nem volt otthon- ami egyre többször fordult elő. Azt mondta, üzleti ügyei vannak. Volt olyan hogy reggel elment, és egészen késő estig nem is tért haza. Prussiára olyankor egy-egy fiatal és nagyon csinos hölgy nézett rá időnként- valamelyik, nagyapja szeretői közül. Elkezdte furdalni a kíváncsiság: érezte hogy valami készülődik, csak azt nem tudta hogy mi. Gilbirddel napestig ötleteket gyártottak és firkáltak. Talán területeket hódít. Lehet hogy éppen borozik Róma nagyapussal. De az nem annyira valószínű. Amikor ez megesett, Venezianot, Róma unokáját mindig áthozták Gilberthez- vagy éppen fordítva. Gil unalmasnak tartotta őt- egy ijedős kislány volt csupán, aki szerette a pastát és a siestát. Amint ezen gondolkoztak, kapucsukódást hallottak. Prussia az órára nézett: fél hét volt. Feltünően korán ért haza hőn szeretett nagyapja. Fejére helyezte Gilbirdet, és leszaladtak a lépcsőn. Germánia éppen akkor lépett be az ajtón- egy óriási csomag kíséretében. Prussia szeme felcsillant.
- Germánia, ez a hatalmas ajándék az enyém?
Nagyapja nevetett.
- Abban igazad van hogy ajándék, sőt abban is hogy hatalmas. De ezzel te már nem tudnál mit kezdeni. Viszont segíthetsz összeszerelni.
Megindultak felfelé a lépcsőn, és amikor felértek a tetejére, Gilbert meglepődött. Nem a könyvtár szobába mentek, de nem is az övébe vagy a nagyapjáéba. Egyenesen a hátsó, utolsó kis szoba felé tartottak, ahova a kis országnak mostanában tilos volt belépnie. Nagyapja ha hazaért, mindenféle csomagok kíséretében eltűnt az ajtó mögött. Furdalta a kíváncsiság, és most végre megpillanthatja mit titkolt Germánia! Kinyílt az ajtó, és nagypja a csomag kíséretében eltünt mögötte. Gilbert habozott. Amire eddig úgy vágyott, amit annyira látni szeretett volna.... Most csak pár lépésre van tőle. De mi van ha mégsem akarja látni? Gilbird türelmetlen csipogása ébresztette fel gondolataiból. Vett egy mély levegőt, és elindult. Félénken kukkantott be az ajtón. A szoba krémszínű lett, valami kellemes illat lengte be- Prussia úgy emlékezett, ezt hívják babaillatnak. Neki is volt amikor kicsi volt, de ő nem érezte soha sem. Kis vidám figurák voltak a falra festve, egy fehér pelenkázó és egy fehér szekrényke állt a szobában. A sarokban egy picike könyvespolc, mellette egy babzsákfotel terült el. Egy pici játékos doboz, amely tele volt babajátékokkal, éppen befért az ablak alá helyezett bölcső mellé. Germánia a szoba közepén állt, és a csomagot boncolgatta. Gil ránézett a papírra ami mellette hevert- egy kiságyat ábrázolt. Miután segített nagyapjának összeszerelni a kiságyat, megzavarodva kisietett a szobából. Az este hátralevő részében alig szólt nagyapjához, csak hallgatott és gondolkozott. Germánia sem szólt őhozzá. Aztán eljött a lefekvés ideje, és nagyapja mesélt egy történetet. Prussia kérdőn nézett az ágy végénél ülő országra.
- Germánia.... Mi ez az egész? A bölcső meg minden.....Én ezt nem értem. Nem vagyok már ennyire kicsi... És Gilbird sem.
Germánia unokájára nézett, megsimogatta kis szürke fejét és elmosolyodott.
- Tudod Poroszország, kistestvéred lesz. Egy új kis ország jön ide, akiről neked kell majd gondoskodnod. Kíváncsi voltam, hogy boldogulnál-e egy új jövevénnyel, ezért hoztam Gilbirdet. És úgy látom egészen ügyesen elboldogulsz majd.
A kis ország szeme felcsillant. Ha az új országot is uralma alá hajtja, elkezdheti az egész világ meghódítását.
A másnap nagyon lassan telt. Germánia már hajnalban elment, de hagyott egy üzenetet a konyhaasztalon, hogy nem egyedül tér haza. Gilbert számára még lassabbnak tűnt az idő múlása, mint amikor Gilbirdet várta. Semmi sem kötötte le 5 percnél tovább a figyelmét, még kis barátja sem, aki sértődötten csipogott fején. Csak a párkányban ült, és bámult kifelé az albakon. Addig figyelte a hosszú utat, míg nem Germánia bukkant fel rajta- egy kis fehér csomaggal. Gilbert elszaladt az ablaktól, le egészen az ajtóig. De megilletődött, ezért elbújt a nappali ajtaja mögé, és onnan figyelte a bejárati ajtót. Mi lesz ha az új ország már most erősebb nála? És ha awesomebb? És ha helyesebb? És ha őt jobban szereti majd a nagyapjuk? Germánia belépett az ajtón. Egy pillanatra meglepődött amikor látta hogy unokája nem várja őt, de tudta, hogy figyeli. Elindult hát az emeletre, és Prussia halkan követte. Megvárta míg Germánia bemegy a babaszobába, és utána ment. Egy darabig tanácstalanul állt az ajtóban, ám nagyapja behívta. Közelebb ment a kiságyhoz, és felkészült a látványra. Ám amint belepillantott, hatalmasat csalódott. Germánia észrevette ezt.
- Ő itt a kistestvéred, Ludwig.
- Ez a kis izé? Ez egy ország? Még gyarmatnak se jó, nem hogy országnak! Kesesesesese~
- Ugyan. Egyszer hatalmas és erős országgá fog válni. A világ egyik vezető hatalma lesz. Még te is fel fogsz rá nézni. De amíg ezt el nem éri, neked kell róla gondoskodnod. Támogatnod kell őt, és példát kell mutatnod. Tudom hogy jó bátty leszel.
- Ez butaság! Még hogy ez nagyobb ország mint én, hmpf!
Prussia duzzogva ráhajolt a kiságy szélére. Ahogy lógatta a kezét és mérgesen a pici országot nézte, Ludwig elkapta az ujját, megfogta és ránevetett. A babanevetés meglepte Gilbertet, de mosolyogva hagyta, hadd játszon a csöppség az ujjával. Ahogy Germánia nézte őket, egy könnycsepp futott végig az arcán. Rohamosan gyengült, egyre nehezebbé vált minden. Érezte, hogy hamarosan el kell mennie. Nem láthatja ahogyan ez a két kis csöppség felnő. Nem láthatja milyen erős országok lesznek belőlük, milyen hatalmasra nőnek majd. Ahogyan Róma sem az ő unokáit. Elmennek, de együtt. Mindkettejük számára nehéz idők ezek, hiszen az ő unokái is kicsik még. De ha menni kell, hát menni kell.
Az este átlagosan telt, Germánia semmit sem mutatott ki. Így a kis Prussia sem vett észre semmi különöset. De tudta. Érezte, hogy nagyapja el fog menni. Csak nem tudja mikor. Miután két mesét is végighallgatott, hosszasan ölelte nagyapját. Nem akart sírni. Ahogyan Germánia sem. Mégis, az öreg ország arcán végigfutott pár csepp, amit igyekezett elrejteni unokája elől. Ölelkezve maradtak a sötétben, egészen addig, míg Prussiát el nem nyomta az álom. Germánia lefektette, megpuszilta, és kiment az ajtón. Bement a pici Ludwighoz, homlokon csókolta, hátrasimította aranyszőke haját, és kiment. A dolgozószobába indult. Már régóta fogalmazott levelét elővette a felső fiókból. Végre sikerült befejeznie. Éppen időben. Hirtelen Róma fogta meg a vállát.
- Itt az idő, Germánia. Mennünk kell.
Az öreg ország otthagyta a levelet az asztalon, és elindult barátja után. Még egyszer bepillantott Gilberthez. A forró könnyek égették arcát. A kis ország álmában is a nagyapját hívta. Majd megszakadt a szíve. Mihez fog kezdeni ez a két apróság egyes egyedül? Róma megfogta barátja vállát, és gyengéden húzni kezdte. Az egykor dicső, hatlamas országok kimentek a hátsókertbe, elindultak a hegyek felé, eltűntek a ködben. Senki sem látta őket többé.
2012. szeptember 19., szerda
Betegnek lenni~
Huhhh..... Hááát jó régen nem írtam :"DDD Szóval szedjük össze gondolatainkat és kezdjük az elején..... De előbb egy kis reklám x333 Itt van Russiával közös blogunk az Anime Heaven, amit ugyan már nem frissítünk, de rengeteg érdekes dolog van rajta, és szeretek nosztalgiázni :33 Aztán itt van Russiám blogja, ami tartalmaz minden félét~ Szóval hajrá hajrá, lehet olvasni x333
A múlthéten pénteken volt az utolsó sulis nap, amit Eperkével együtt tölthettem. Egész nap jól szórakoztunk, nevettünk mintha semmi sem változna majd. Aztán az utolsó óránkon (ami tesi volt), a lányok odajöttek Russiához, sorra megölelték és elköszöntek tőle. Na ekkor eltört a mécses nálam ><"""" Aztán megnyugodtam, egy kicsit még együtt voltunk, úgy volt h. 3-kor találkozunk Everrel, de ő mégsem tudott jönni ;3; (Mellesleg itt van Ever blogja is :333) Aztán hazamentem~ Hulla voltam =.=""""
A hétvégém úgy telt, hogy szombaton meeteltünk egyet a Margitszigeten *-* Kint volt Spain (akivel együtt megyünk mostanában a Keletiből, és ez elengedhetetlen x33), Szadi Russia (vagyis az én oroszom x33), Virág Amcsi, Szadi Iggy, Chibi Amcsi, France, és plusz két Amcsi, szóóóóval Amcsi megszállás volt O_O""" Elhülyéskedtünk, aztán Spain, France, Chibi Amcsi és én, úgy döntöttünk kikísérjük a vonathoz Russiát (mert szombaton ment Kiskunhalasra.... És pár hét múlva meg Angliába). A többiek nem jöttek velünk, hanem ott maradtak. Azt hittem gyorsak leszünk... Csak hogy Russia éhes volt, így bementünk a Burger Kingbe is, aztán még kikísértük a vonathoz, ahol megvártuk az indulást.... És hülyére sírtam magam ;3; Rettenetes volt ;3; Aztán elindultunk vissza a szigetre a többiekhez, ahonnan jött a 100% original bűntudat.... Mert szegényeket ott hagytuk 2 órára ;3; Pedig sosem szoktam ilyet csinálni, direkt mindig figyelek mindenkire, és ígérem h. ez volt az első és utolsó alkalom is egyben ><""" vagy mindenki, vagy senki~ (Mondjuk ez mindig így szokott menni .-.). Aztán velük meg elindultunk az Astorián lévő Mekibe, de Virág Amcsi és Iggy még maradtak fotózni~ Mivel Chibi Amcsi nálam aludt, így nekünk mennünk kellett, ám Iggyiék nem értek vissza elköszönni ;3; Elköszöntünk hát a többiektől, és jöttünk hozzánk >w< Tök vicces volt, mert én azt terveztem h. este még így pörgünk meg úgy pörgünk >w< Megnéztük az X Faktort, megágyaztam és éjfél körül megadtam magam xDDD Így elaludtunk ^-^"" Aztán reggel tök korán keltünk, mert szívemnek 10-re Csepelen kellett lennie (templomba kellett mennie ;3;). És tőlünk Pest 45 perc .-. És hát sálálálááá~ Keltünk asszem fél 7-kor :"DDD VASÁRNAP. Amikor én azt terveztem h. aludni fogok xDDD Mind1~ :333 Felkísértem, oszt visszajöttem~ És azóta élek .-.
A suliban nagyon sokszor voltam magányos amióta Eperke nincs velem. Tök üres a helye, nincs akinek elmondjam a favicceimet, vagy éppen a fárasztásaimat. Néha szinte hallom h. mit mondana éppen. Tegnap reggel úgy mentem be a suliba, h. tök vidám voltam, mert arra gondoltam h. megmutatom Russiának a rajzaimat, meg ezt mesélem el meg azt.... és amikor beértem, és a széke még a helyén volt, akkor döbbentem rá, hogy én semmit sem fogok neki elmesélni.... El is sírtam magam. Szerintem depressziós vagyok~ Chaten próbáltam vele beszélgetni, de.... nem vagyok a szavak embere, csak személyesen tudok bárkivel jót pofázni ;3; Főleg ha az írótársam olyanokat ír, amiket nem lehet hosszan lereagálni - vagy éppen semmit. .-.
Aztán van egy lány, akivel ha találkozom, kíváncsi vagyok hogyan fog velem szemben viselkedni :"DDD Mert most éppen a -nembeszélekveledvagynemreagálomleaztamitírsz- korszakában van :D De már megszoktam, ő ilyen, nem tudom már hibáztatni~ Csak hiányzik..... hiányzik a barátsága. Anno annyit beszélgettünk, Skypeon is egy csomót dumáltunk, most meg.... örülök ha visszaír .-. Ez szerintem azért van, mert mondtam neki egy dolgot, amit talán nem kellett volna.... De én örülök hogy elmondtam. Azóta sokkal könnyebb. Ahogy egy másik barátom is mondta: "Az idő mindenen segít".~
Megmegmeg *-* Aaaaaaannyira sokat beszélgetek Francicával >w< Tökre megszerettem *-* Amit amúgy nem is gondoltam volna, mert eleinte nem túl pozitívan álltam hozzá :"DDD És Virág Amcsival is egy csomót beszélek *-* Bár most pár napja kevesebbet >.> Fúúúúúú, vissza kell szoknom h. ráírok >.> Szeretek vele beszélgetni, mert mindig regényeket ír, amit nem tudok pár smileval lereagálni, és így nem hal meg a beszélgetés :33
Ésésésésés *-* 3 HÉT ÉS COOOOOOOOOOOOOON >w< Alig vááááárom már *-* Szadi! Canada-chan leszek~ >w< És pénteken Francica nálam alszik >//w//< És lehet h. Virág Amcsi is, bár ő még kérdéses, mert anyunak mostanában csak lassan szabad adagolnom mindent =w="""" Azzal kezdtem h. con lesz, és ő már ott kiakadt xDDDD Pedig nem szokott ;w; Mind1~ :"33
Jelenleg beteg vagyok~ És most nem csak agyilag :"DDD Tök szarul érzem magam @.@ hajnalban amikor keltem a suli miatt (4:30) 37C-s hőemelkedésem volt ><" A doktor néni szerint ez normális hőfok.... Mondom de nem nekem @.@ Aztán itthon aludtam~ 9-kor írtam Francicának, aztán visszaaludtam~ Azt álmodtam h. egy Mekiben láttam egy csajt, aki az igai Amerikával volt, és tök ideg lettem h. a csaj nem is szép, akkor miért vele van? Q_Q (Legalább is csúnyább volt mint én >.>"""). Aztán fölébredtem :"DDD Írtam Francicának (11-kor), és visszafeküdtem :"DD Akkor meg egy random animés meettel álmodtam, hol olyanok voltak, akiket nem is ismertem, és féltem~ Aztán fölébredtem, és azóta fentvagyok x333 Viszont végre volt annyi időm h. leírjam azt, amit eddig halogattam x.x Szép kis regény lett :"DD
Na jó, megyek RPC-zem egy kicsit~ Aztán tanulok .-. További szép napot a jónípnek~ ^-^
A múlthéten pénteken volt az utolsó sulis nap, amit Eperkével együtt tölthettem. Egész nap jól szórakoztunk, nevettünk mintha semmi sem változna majd. Aztán az utolsó óránkon (ami tesi volt), a lányok odajöttek Russiához, sorra megölelték és elköszöntek tőle. Na ekkor eltört a mécses nálam ><"""" Aztán megnyugodtam, egy kicsit még együtt voltunk, úgy volt h. 3-kor találkozunk Everrel, de ő mégsem tudott jönni ;3; (Mellesleg itt van Ever blogja is :333) Aztán hazamentem~ Hulla voltam =.=""""
A hétvégém úgy telt, hogy szombaton meeteltünk egyet a Margitszigeten *-* Kint volt Spain (akivel együtt megyünk mostanában a Keletiből, és ez elengedhetetlen x33), Szadi Russia (vagyis az én oroszom x33), Virág Amcsi, Szadi Iggy, Chibi Amcsi, France, és plusz két Amcsi, szóóóóval Amcsi megszállás volt O_O""" Elhülyéskedtünk, aztán Spain, France, Chibi Amcsi és én, úgy döntöttünk kikísérjük a vonathoz Russiát (mert szombaton ment Kiskunhalasra.... És pár hét múlva meg Angliába). A többiek nem jöttek velünk, hanem ott maradtak. Azt hittem gyorsak leszünk... Csak hogy Russia éhes volt, így bementünk a Burger Kingbe is, aztán még kikísértük a vonathoz, ahol megvártuk az indulást.... És hülyére sírtam magam ;3; Rettenetes volt ;3; Aztán elindultunk vissza a szigetre a többiekhez, ahonnan jött a 100% original bűntudat.... Mert szegényeket ott hagytuk 2 órára ;3; Pedig sosem szoktam ilyet csinálni, direkt mindig figyelek mindenkire, és ígérem h. ez volt az első és utolsó alkalom is egyben ><""" vagy mindenki, vagy senki~ (Mondjuk ez mindig így szokott menni .-.). Aztán velük meg elindultunk az Astorián lévő Mekibe, de Virág Amcsi és Iggy még maradtak fotózni~ Mivel Chibi Amcsi nálam aludt, így nekünk mennünk kellett, ám Iggyiék nem értek vissza elköszönni ;3; Elköszöntünk hát a többiektől, és jöttünk hozzánk >w< Tök vicces volt, mert én azt terveztem h. este még így pörgünk meg úgy pörgünk >w< Megnéztük az X Faktort, megágyaztam és éjfél körül megadtam magam xDDD Így elaludtunk ^-^"" Aztán reggel tök korán keltünk, mert szívemnek 10-re Csepelen kellett lennie (templomba kellett mennie ;3;). És tőlünk Pest 45 perc .-. És hát sálálálááá~ Keltünk asszem fél 7-kor :"DDD VASÁRNAP. Amikor én azt terveztem h. aludni fogok xDDD Mind1~ :333 Felkísértem, oszt visszajöttem~ És azóta élek .-.
A suliban nagyon sokszor voltam magányos amióta Eperke nincs velem. Tök üres a helye, nincs akinek elmondjam a favicceimet, vagy éppen a fárasztásaimat. Néha szinte hallom h. mit mondana éppen. Tegnap reggel úgy mentem be a suliba, h. tök vidám voltam, mert arra gondoltam h. megmutatom Russiának a rajzaimat, meg ezt mesélem el meg azt.... és amikor beértem, és a széke még a helyén volt, akkor döbbentem rá, hogy én semmit sem fogok neki elmesélni.... El is sírtam magam. Szerintem depressziós vagyok~ Chaten próbáltam vele beszélgetni, de.... nem vagyok a szavak embere, csak személyesen tudok bárkivel jót pofázni ;3; Főleg ha az írótársam olyanokat ír, amiket nem lehet hosszan lereagálni - vagy éppen semmit. .-.
Aztán van egy lány, akivel ha találkozom, kíváncsi vagyok hogyan fog velem szemben viselkedni :"DDD Mert most éppen a -nembeszélekveledvagynemreagálomleaztamitírsz- korszakában van :D De már megszoktam, ő ilyen, nem tudom már hibáztatni~ Csak hiányzik..... hiányzik a barátsága. Anno annyit beszélgettünk, Skypeon is egy csomót dumáltunk, most meg.... örülök ha visszaír .-. Ez szerintem azért van, mert mondtam neki egy dolgot, amit talán nem kellett volna.... De én örülök hogy elmondtam. Azóta sokkal könnyebb. Ahogy egy másik barátom is mondta: "Az idő mindenen segít".~
Megmegmeg *-* Aaaaaaannyira sokat beszélgetek Francicával >w< Tökre megszerettem *-* Amit amúgy nem is gondoltam volna, mert eleinte nem túl pozitívan álltam hozzá :"DDD És Virág Amcsival is egy csomót beszélek *-* Bár most pár napja kevesebbet >.> Fúúúúúú, vissza kell szoknom h. ráírok >.> Szeretek vele beszélgetni, mert mindig regényeket ír, amit nem tudok pár smileval lereagálni, és így nem hal meg a beszélgetés :33
Ésésésésés *-* 3 HÉT ÉS COOOOOOOOOOOOOON >w< Alig vááááárom már *-* Szadi! Canada-chan leszek~ >w< És pénteken Francica nálam alszik >//w//< És lehet h. Virág Amcsi is, bár ő még kérdéses, mert anyunak mostanában csak lassan szabad adagolnom mindent =w="""" Azzal kezdtem h. con lesz, és ő már ott kiakadt xDDDD Pedig nem szokott ;w; Mind1~ :"33
Jelenleg beteg vagyok~ És most nem csak agyilag :"DDD Tök szarul érzem magam @.@ hajnalban amikor keltem a suli miatt (4:30) 37C-s hőemelkedésem volt ><" A doktor néni szerint ez normális hőfok.... Mondom de nem nekem @.@ Aztán itthon aludtam~ 9-kor írtam Francicának, aztán visszaaludtam~ Azt álmodtam h. egy Mekiben láttam egy csajt, aki az igai Amerikával volt, és tök ideg lettem h. a csaj nem is szép, akkor miért vele van? Q_Q (Legalább is csúnyább volt mint én >.>"""). Aztán fölébredtem :"DDD Írtam Francicának (11-kor), és visszafeküdtem :"DD Akkor meg egy random animés meettel álmodtam, hol olyanok voltak, akiket nem is ismertem, és féltem~ Aztán fölébredtem, és azóta fentvagyok x333 Viszont végre volt annyi időm h. leírjam azt, amit eddig halogattam x.x Szép kis regény lett :"DD
Na jó, megyek RPC-zem egy kicsit~ Aztán tanulok .-. További szép napot a jónípnek~ ^-^
Ez egy én vagyok~ :33
Ez az én Szadi Russiám (Alias Eperke :33)
Amerika magyaráz :"DDD Aki háttal van az Iggy, a másik kettő pedig szintén Amcsi x33
Iggy elesett :"33 (Poén h.mindenki csak nézi, egyedül egy Amerika akart rajta segíteni :"D)
Egy rajz~ (Igyekszem fejlődni és úgy érzem jó úton haladok *-*)
És végül cp terv az őszi conra x33
2012. szeptember 13., csütörtök
I'm sing in the rain~
Hahhh~ Hosszú nap volt a mai~
Kezdeném azzal, hogy tessék elolvasni Italya blogját, mert ő is leírt sok dolgot, amiről én nem tettem említést, és ott megnézhetitek a szivárványos tortámat is ;333
Na, akkor folytassuk a reggölell~
Alig bírtam felkelni, és a 6:20-assal KELLETT volna mennem..... Indulás előtt 10 perccel rájöttem h. fel kéne kelni..... Be is mentem a 6:40-essel, és nem késtem el :"DDD Yayz~ De mivel otthon sütött a nap, szoknyába mentem,..... Mire pestre értem szakadt az eső -.-"""""" De szarul voltam, ezért nem táncoltam~ Úgy szédültem h. állni alig bírtam :"DDD Russia pedig elkapta tőlem, mert ő is kibaszott szarul volt x.x Így ketten üldögélünk fent, a többiek meg táncolnak~ Egyszer csak késve beérkezik a tánctanárunk, Bakó úr, és kérdezi h. miért nem táncolunk~ Hulla hangsúllyal közöltük h. mert szarul vagyunk, örülünk h. élünk x.x Erre ő közölte, h. oké, akkor menjünk fel szépen az igazgatóhoz :"DDDD Felértünk a tanári elé, és leültünk. Vártunk h. utánunk jön-e vagy valami, de semmi. Ezen elkezdtem sazakdni, mert tök gáz h. felküld, itt meg senki se törődik velünk~ Akik elmentek előttünk tanárok megkérdezték h. miért vagyunk itt, elmondtuk h. mert Bakó tanár úr felküldött, és ennyi :"DDD Le se szartak minket xDDD Szóval mi úgy döntöttünk, kihalunk a folyosón~ Néztük a kamerát, és rájöttünk h. csak az egyik oldalra néző van, olyan nincs ami minket és a tanárit is látná. És elkezdtünk filózni hogy mennyit lehetne ott trollkodni.... Elborítani a kukát, széthúzni a székeket, firkálni a falra, becsukni az ajtót stb..... :"DDDD
Mind1, a két tánc után irodalom, utána töri, amin írtunk, de semmit se tudtam szinte :"DDD Végül egy német, amin a KATI szórendet ismételtük~ Vicces volt =w=""""
Aztán elmentünk Russiával meg Vikivel plázázni~ :"DDDD
Az utcán egy panelindián srác meghúzta a rókafülem ami a pulcsimra van varrva és ilyet szól röhögve: "Mi ez itt te lyány?" Erre felhúztam az agyam: "A FASZODAT HÚZOGASSAD" >.> Bunkó ˇˇ
Aztán végignyálaztunk egy könyvesboltot, és én meg akarom venni a Lolita című könyvet, meg a Véres Annát *-* Annyira izgisek~ >w<
Amikor hazaértem, annyira ki voltam készülve, h. vettem egy forró zuhanyt, és átöltöztem pizsibe~ =w="""" Kész végem, ennél többet akartam írni, csak közben történt 1-2 dolog, szóval mára ennyi~
Eperkével holnap lesz az utolsó közös napunk a suliban.... Angliába költözik. Az idő is elcseszte a kedvem~ És ..... hátjóóó~
Jóccakát ˇˇ
2012. szeptember 12., szerda
Unatkozooom~
Fhuhh~
Tegnap este lefeküdtem 23:00-körül.... Amikor felkelek reggel, az órát nem nézem, hanem csak a másodpercet.... Így éjszaka felkelek, ránézek a telómra~ x:43.... Basszus, már jó ideje fent kéne lennem, 4:25-kor szoktam kelni, na siessünk~
Kimegyek a konyhába.... Odateszek egy kávét.... És hirtelen elkezdtem gondolkodni, hogy csörgött-e az óra..... Bejövök a szobámba holt kómásan, ránézek a telómra.... 23:50..... FUCK.
Ezt gyakran eljátszom, de minden alkalommal nyomok egy facepalmot ><"""
Ma rohadt fáradt és nyomott voltam~ Nem tudom mitől, valószínű a fronttól~ Viszont már csak két nap, és meet *-* Igen, meetet tartunk a Margit szigeten :33 Ésésésés meet után az én Chibi Amcsim nálam alszik *--* ♥ Alig várom >w< Kicsi ukém~
Tökre unatkozom~ Lassan egy hete szinte minden este beszélgetek Francicával és Amcsival~ És most egyik sincs itt ;w; És núúúúúúúú~ Kihalok x.x Olyan hülyeségeket szoktunk mondani xDDD Ők is és én is~ :"DDDDD Konkrétan múltkor leestem a székről és befájdult a hasam, mert ez a két hülye egyszerre árasztott el részeg sztorikkal~ :"DDDDDD
Amikor nem vagyok gépközelben, tökre elfilozofálgatok, meg tudom mit szeretnék leírni~ De amint idekerülök elfelejtem .-. Úristen, az aranyhal memóriám ><""""
És unalmamban megszámoltam hány inget sikerült begyűjtenem x333 9 ing egy hét alatt *3* *ingmániája van*
Rajzoltam Lexinek~ Megint tele lett hibákkal .-. De haladok >w<)/
Lexi és én :333
Tegnap este lefeküdtem 23:00-körül.... Amikor felkelek reggel, az órát nem nézem, hanem csak a másodpercet.... Így éjszaka felkelek, ránézek a telómra~ x:43.... Basszus, már jó ideje fent kéne lennem, 4:25-kor szoktam kelni, na siessünk~
Kimegyek a konyhába.... Odateszek egy kávét.... És hirtelen elkezdtem gondolkodni, hogy csörgött-e az óra..... Bejövök a szobámba holt kómásan, ránézek a telómra.... 23:50..... FUCK.
Ezt gyakran eljátszom, de minden alkalommal nyomok egy facepalmot ><"""
Ma rohadt fáradt és nyomott voltam~ Nem tudom mitől, valószínű a fronttól~ Viszont már csak két nap, és meet *-* Igen, meetet tartunk a Margit szigeten :33 Ésésésés meet után az én Chibi Amcsim nálam alszik *--* ♥ Alig várom >w< Kicsi ukém~
Tökre unatkozom~ Lassan egy hete szinte minden este beszélgetek Francicával és Amcsival~ És most egyik sincs itt ;w; És núúúúúúúú~ Kihalok x.x Olyan hülyeségeket szoktunk mondani xDDD Ők is és én is~ :"DDDDD Konkrétan múltkor leestem a székről és befájdult a hasam, mert ez a két hülye egyszerre árasztott el részeg sztorikkal~ :"DDDDDD
Amikor nem vagyok gépközelben, tökre elfilozofálgatok, meg tudom mit szeretnék leírni~ De amint idekerülök elfelejtem .-. Úristen, az aranyhal memóriám ><""""
És unalmamban megszámoltam hány inget sikerült begyűjtenem x333 9 ing egy hét alatt *3* *ingmániája van*
Rajzoltam Lexinek~ Megint tele lett hibákkal .-. De haladok >w<)/
Lexi és én :333
Vonatos és egyéb élmények~
Húúúúú~ Hát itt is jó régen jártam :"DDDD De mind1 Gery rámszólt h. csináljam, szóval tessék ;w;
Rossiya-sannal suli után kimentünk a Margit szigetre hülyülni~
Felültünk egy fára, ami a legkényelmesebb és egyben legdekoratívabb elem is volt a környéken, így vagy három ember lefotózott minket ahogy ott ültünk, az egyiknek még pózoltam is xDDD
Eljátszottuk h. ukék vagyunk, meg egoztam, meg szavanként felmondtuk a Himnuszt~ És énekeltünk egy csomót x333
Azztán jött pár random ember h. kisajátít
hatják-e a fát, mire mi mondtuk h. igen, úgy is megyünk~ Volt velük egy csivava, és amikor megláttam elkezdtem Russiának:
- De feldug.... NEM. Felrúgnám azt a kiskutyát owo ♥
- Feldugnád? Kinek, Amcsinak? xDDDDDD
Elindultunk kifelé a szigetről, de random hozzámvágott ez a hülye egy gesztenyét owo Mire én visszadobtam egy másikat, és ő is és háborúztunk x3333
Aztán találtunk két icipicit, meg egy laposat owo Az icipicit Russia a dekoltázsomba dobta (LOL, itthon veszem le a szoknyám és random kiesett a gesztenye xDDD), a másik kettőt pedig ő megtartotta owo
Aztán így a villamos felé menet:
- Abót~ >w<
- About~ .-.
- Abót .w.
- About~ ><"""
- ABÚT~
- Canada, nem about~ :"DDD
- Abút, mert Kanadában így mondják xDDDDD
- Hát te is kb. így mondanád....
- Nem iiis >.>
- Mondd ki~
- Abaut~ BAZDMEG tényleeeeeeeg xDDDDDDD
És a villamoson egy random kiscsaj mögöttem:
- Nézd mama, én azt ismerem, az Celestia! És a másikat is! owo
Annyira kis cuki volt >w< ♥
És amúgy.... Imádok vonatozni ♥
Ma a 17:20-assal jöttem haza, de mivel 5-10 perceket késtek a vonatok, indulás előtt 5 perccel már sehol sem volt egyszemélyes hely. Így a legelső kocsi elejében megálltam. Jött egy tök helyes srác, és bámult.... De nem é
rtettem mit :"DDDD Aztán leült az út közepére, erre fogtam magam és én is leültem a másik oldalra a lépcsőre. Erre ő elővett egy Mondot, én meg majd' kiestem a szememen, akkorát néztem >.> Erre én elővettem a rajzcuccom, és rajzolni kezdtem x3333 Erre ő is elővette az ő rajzcuccát xDDDD Végig szuggeráltam, és kedvem támadt lerajzolni, olyan kis helyes volt >w> De egymáshoz szólni már nem mertünk xDDDDD
Aztán Gyömrőn leszállt ;w;
Mendén meg jön ki egy néni... nézi a rajzomat...
- Hű, amikor bementem még csak egy rajz volt a lapodon :O Nagyon szépen rajzolsz!
- K-köszönöm szépen >w< De ezek korábbiak, csak hozzárajzoltam :DDD
- Te olyan suliba is jársz... vagy csak hobbi szinten?
- Neeem, csak hobbi :DD
- Értem. Bár csak én is rá tudnám venni a lányomat hogy rajzoljon :"DDDD
Hátúgyennyi mára~ x333
Rossiya-sannal suli után kimentünk a Margit szigetre hülyülni~
Felültünk egy fára, ami a legkényelmesebb és egyben legdekoratívabb elem is volt a környéken, így vagy három ember lefotózott minket ahogy ott ültünk, az egyiknek még pózoltam is xDDD
Eljátszottuk h. ukék vagyunk, meg egoztam, meg szavanként felmondtuk a Himnuszt~ És énekeltünk egy csomót x333
Azztán jött pár random ember h. kisajátít
hatják-e a fát, mire mi mondtuk h. igen, úgy is megyünk~ Volt velük egy csivava, és amikor megláttam elkezdtem Russiának:
- De feldug.... NEM. Felrúgnám azt a kiskutyát owo ♥
- Feldugnád? Kinek, Amcsinak? xDDDDDD
Elindultunk kifelé a szigetről, de random hozzámvágott ez a hülye egy gesztenyét owo Mire én visszadobtam egy másikat, és ő is és háborúztunk x3333
Aztán találtunk két icipicit, meg egy laposat owo Az icipicit Russia a dekoltázsomba dobta (LOL, itthon veszem le a szoknyám és random kiesett a gesztenye xDDD), a másik kettőt pedig ő megtartotta owo
Aztán így a villamos felé menet:
- Abót~ >w<
- About~ .-.
- Abót .w.
- About~ ><"""
- ABÚT~
- Canada, nem about~ :"DDD
- Abút, mert Kanadában így mondják xDDDDD
- Hát te is kb. így mondanád....
- Nem iiis >.>
- Mondd ki~
- Abaut~ BAZDMEG tényleeeeeeeg xDDDDDDD
És a villamoson egy random kiscsaj mögöttem:
- Nézd mama, én azt ismerem, az Celestia! És a másikat is! owo
Annyira kis cuki volt >w< ♥
És amúgy.... Imádok vonatozni ♥
Ma a 17:20-assal jöttem haza, de mivel 5-10 perceket késtek a vonatok, indulás előtt 5 perccel már sehol sem volt egyszemélyes hely. Így a legelső kocsi elejében megálltam. Jött egy tök helyes srác, és bámult.... De nem é
rtettem mit :"DDDD Aztán leült az út közepére, erre fogtam magam és én is leültem a másik oldalra a lépcsőre. Erre ő elővett egy Mondot, én meg majd' kiestem a szememen, akkorát néztem >.> Erre én elővettem a rajzcuccom, és rajzolni kezdtem x3333 Erre ő is elővette az ő rajzcuccát xDDDD Végig szuggeráltam, és kedvem támadt lerajzolni, olyan kis helyes volt >w> De egymáshoz szólni már nem mertünk xDDDDD
Aztán Gyömrőn leszállt ;w;
Mendén meg jön ki egy néni... nézi a rajzomat...
- Hű, amikor bementem még csak egy rajz volt a lapodon :O Nagyon szépen rajzolsz!
- K-köszönöm szépen >w< De ezek korábbiak, csak hozzárajzoltam :DDD
- Te olyan suliba is jársz... vagy csak hobbi szinten?
- Neeem, csak hobbi :DD
- Értem. Bár csak én is rá tudnám venni a lányomat hogy rajzoljon :"DDDD
Hátúgyennyi mára~ x333
2012. február 27., hétfő
Fanikornis iskola~
Na hét szép estét mindenkinek~ ^^ Megindítom a blogom, amit tele fogok rakni hülyeségekkel, és napi agyf*sszal xDD Elég gyakran sírok a nevetéstől, és akkor ne csak én élvezzem már :"DDD
Többnyire a hétköznapok két részre oszthatók~
Suli:
Fizikán és éneken nem volt tanár így szabadfoglalkozás voolt~ *-*)/ Rajzoltam, Russiával hülyültünk, stb. x33
Hát... A sulink. Hadd mutassam be a mesés K30-ot :DDD
Mi csak Roxfortnak hívjuk, mert rengeteg varázslatos dolog történik benne. Nekem már az is elég leírás h. kívülről teljesen sárga, belül meg félig. Tiszta őrültek háza, és keresve sem találni jobb sulit. :333 Vicces, mert a 12.-esektől kezdve a 9.-esekig mindenki olyan őrült és vicces és wáááh~ >w< Az alatta lévő évfolyamokat nem minősítem, legyen annyi elég hogy a 7.ker legnemesebb állatkái is oda járnak~ ˇˇ De velük nem kell foglalkozni, csak élvezni azt h. bármi hülyeséget csinálunk vagy mondunk, letudjuk annyival h. : SZINI SZAK! xDDDDD A folyosón összegyűlik az animés társaság, ami áll egy Shiro-sempaiból, egy Onee-chanból, egy Everből egy Russiából, egy Nanából, és alkalom adtán egy Shinből meg egy Roshiiból. :"DD Utóbbi kettő igazi conceleb, vicces velük mászkálni, bár Shinnel nem nagyon szoktam, vele inkább összefutok, de amikor Roshiival megyek, akkor 5 percenként meg kell állni xDDD Kész agyrém vele A pontból B-be jutni -.-"
Általában a tanárok is jófejek, bár amikor Brbr nénire rájön a sárkányfrász, eléggé ijesztő tud lenni ˇˇ NAGYON.
Brbr néni a dráma, az irodalom és a nyelvtan tanárunk, és egyben az ofőnk is :DDD
Zoli bácsi, a varázslatos tanár~ Nekünk csak infót tanít, de mindig van valamilyen varázslatos ötlete~ Legutóbbi h. lesz a suliban Roxfort tábor, amikor bent alszunk a suliban, és beszélt az igazgató bácsival is, aki szintén fog nekünk varázsórákat tartani x33
Marika néni, földrajztanárunk és az ex-igazgató, de még most is mindenbe beleszól. Mindenért pattog, mindenbe beleköt, és sosincs tőle nyugtunk -.-" Köztudottan szini szak ellenes ˇˇ Idézve egyik bölcs osztálytársam: "Marika egy csirke"
Peti bácsi, az új igazgató, jó fej és mindenki szereti~ Sokkal kedvesebb mint a csirke :33 És reméljük hogy jövőre is ő marad~ ^-^)/ Köztudottan szini szak barát :33
Bendzsi még egy vicces dolog :"DDD Ő a szini tanárunk és a rendezőnk is, de eskü, egy 9. srác jobb rendező, meg jobban elfogadnánk mint őt ˇˇ
Barcs tanárúr a matek és BTK (beszédtechnika x33) tanárunk. .-. Hogy menne el a sunyiba a matekóráival ><""" Bár a BTK egész jó :333
Éva néni, a másik csirke xDDD Elinte szerettem, mert rajzszakkörös tanár is volt biosztanár mellett, de aztán megváltozott a véleményem~ Először leszólta a rajzomat, utána ha órán ENGEM piszkáltak, én voltam a rossz (páwa fóbiája lehet, mert az osztály egyik páwájának se mer beszólni, én meg a bátyám mellett ülök, aki egy vérbeli páwa ;DD), ha rajzoltam h. csöndben legyek és ne zavarjam, az volt a baj, ha rajzoltam mert nem hallottam semmit az osztálytól, az volt a baj, ha csak megmukkantam az volt a baj. Most meg dolgozatban leírtam a VÉLEMÉNYEMET, ez meg nekiállt órán hisztizni h. mi az h. én kioktatom xDDDD Hát sírtam a röhögéstől, szánalmas xDDD Most a dogánál írtam neki egy levelet, de már leszarom mit fog hozzá szólni ˇˇ
Gyenes tanárúr, a fizika tanárunk :"DDD Na ő egy nagy forma xDDD Bírom amikor szarrá oltja a fél osztályt mi meg szakadunk a röhögéstől x3333
Süni néni a német tanárnő :"DD Olyan a haja mint egy sün, imádja az almát, szinte mindig azt eszik xDDD
Bakó tanárúr a tánctanár :333 Semmi bajom sincs vele azt kivéve hogy egy szadista állat ^^" Jazz balett ˇˇ
Ildi néni, a kémiatanár~ Nos.... Ő is egy házisárkány tud lenni =w= De ha kell, egész normális~ ^^
Hát... most ennyi tanár jutott hirtelen eszembe .-.
Akkor mára bai-bai, holnap folytatom >w<)/ (talán~)
Többnyire a hétköznapok két részre oszthatók~
Suli:
Fizikán és éneken nem volt tanár így szabadfoglalkozás voolt~ *-*)/ Rajzoltam, Russiával hülyültünk, stb. x33
Hát... A sulink. Hadd mutassam be a mesés K30-ot :DDD
Mi csak Roxfortnak hívjuk, mert rengeteg varázslatos dolog történik benne. Nekem már az is elég leírás h. kívülről teljesen sárga, belül meg félig. Tiszta őrültek háza, és keresve sem találni jobb sulit. :333 Vicces, mert a 12.-esektől kezdve a 9.-esekig mindenki olyan őrült és vicces és wáááh~ >w< Az alatta lévő évfolyamokat nem minősítem, legyen annyi elég hogy a 7.ker legnemesebb állatkái is oda járnak~ ˇˇ De velük nem kell foglalkozni, csak élvezni azt h. bármi hülyeséget csinálunk vagy mondunk, letudjuk annyival h. : SZINI SZAK! xDDDDD A folyosón összegyűlik az animés társaság, ami áll egy Shiro-sempaiból, egy Onee-chanból, egy Everből egy Russiából, egy Nanából, és alkalom adtán egy Shinből meg egy Roshiiból. :"DD Utóbbi kettő igazi conceleb, vicces velük mászkálni, bár Shinnel nem nagyon szoktam, vele inkább összefutok, de amikor Roshiival megyek, akkor 5 percenként meg kell állni xDDD Kész agyrém vele A pontból B-be jutni -.-"
Általában a tanárok is jófejek, bár amikor Brbr nénire rájön a sárkányfrász, eléggé ijesztő tud lenni ˇˇ NAGYON.
Brbr néni a dráma, az irodalom és a nyelvtan tanárunk, és egyben az ofőnk is :DDD
Zoli bácsi, a varázslatos tanár~ Nekünk csak infót tanít, de mindig van valamilyen varázslatos ötlete~ Legutóbbi h. lesz a suliban Roxfort tábor, amikor bent alszunk a suliban, és beszélt az igazgató bácsival is, aki szintén fog nekünk varázsórákat tartani x33
Marika néni, földrajztanárunk és az ex-igazgató, de még most is mindenbe beleszól. Mindenért pattog, mindenbe beleköt, és sosincs tőle nyugtunk -.-" Köztudottan szini szak ellenes ˇˇ Idézve egyik bölcs osztálytársam: "Marika egy csirke"
Peti bácsi, az új igazgató, jó fej és mindenki szereti~ Sokkal kedvesebb mint a csirke :33 És reméljük hogy jövőre is ő marad~ ^-^)/ Köztudottan szini szak barát :33
Bendzsi még egy vicces dolog :"DDD Ő a szini tanárunk és a rendezőnk is, de eskü, egy 9. srác jobb rendező, meg jobban elfogadnánk mint őt ˇˇ
Barcs tanárúr a matek és BTK (beszédtechnika x33) tanárunk. .-. Hogy menne el a sunyiba a matekóráival ><""" Bár a BTK egész jó :333
Éva néni, a másik csirke xDDD Elinte szerettem, mert rajzszakkörös tanár is volt biosztanár mellett, de aztán megváltozott a véleményem~ Először leszólta a rajzomat, utána ha órán ENGEM piszkáltak, én voltam a rossz (páwa fóbiája lehet, mert az osztály egyik páwájának se mer beszólni, én meg a bátyám mellett ülök, aki egy vérbeli páwa ;DD), ha rajzoltam h. csöndben legyek és ne zavarjam, az volt a baj, ha rajzoltam mert nem hallottam semmit az osztálytól, az volt a baj, ha csak megmukkantam az volt a baj. Most meg dolgozatban leírtam a VÉLEMÉNYEMET, ez meg nekiállt órán hisztizni h. mi az h. én kioktatom xDDDD Hát sírtam a röhögéstől, szánalmas xDDD Most a dogánál írtam neki egy levelet, de már leszarom mit fog hozzá szólni ˇˇ
Gyenes tanárúr, a fizika tanárunk :"DDD Na ő egy nagy forma xDDD Bírom amikor szarrá oltja a fél osztályt mi meg szakadunk a röhögéstől x3333
Süni néni a német tanárnő :"DD Olyan a haja mint egy sün, imádja az almát, szinte mindig azt eszik xDDD
Bakó tanárúr a tánctanár :333 Semmi bajom sincs vele azt kivéve hogy egy szadista állat ^^" Jazz balett ˇˇ
Ildi néni, a kémiatanár~ Nos.... Ő is egy házisárkány tud lenni =w= De ha kell, egész normális~ ^^
Hát... most ennyi tanár jutott hirtelen eszembe .-.
Akkor mára bai-bai, holnap folytatom >w<)/ (talán~)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)