F.A.C.E. karácsony, nagy karácsony~

(Még infó órán írtam egy rövid FACE ficit, szóval a minősége olyan is.... Remélem azért lesz akinek tetszeni fog! ;^;)

Alfréd és Matthew nagy lelkesedéssel várták Karácsony napját. Mint minden évben, idén is Szenteste sürgölődött legtöbbet a kis család. Arthur mézeskalácsot szeretett volna sütni, de Francis egy ügyes csellel kiterelte suta kedvesét a konyhából, mondván idén nincs keret új konyhabútorra.... MEGINT. A francia kicsi Mattiejét maga mellé emelte egy magasított székre, hogy a pici is elérje a pultot, és közösen szorgos sütögetésbe kezdtek. Az apa mindenre megtanította piciny fiát, amit a tökéletes sodó, mézeskalács, és egyéb ünnepi fogásokról tudni érdemes. Egyszer csak gondolt egyet, a rádióhoz libbent, és a szobát máris 

betöltötte a lágy francia muzsika.

Miközben ők ketten főzőcskéztek, Arthur úgy döntött, lefoglalja a hiperaktív, és kissé túlpörgött Alfrédot. A pici ezernyi kérdéssel árasztotta el őt, és mindenre tudni akarta a választ, de amint Arthur válaszolt volna, a kisfiú ráunt, és már teljesen más foglalkoztatta. Az ő figyelmét lekötni olyan volt, mintha egy riadt elefántot akart volna puszta kézzel megállítani az ember.

Estére mindenki kifáradt, kivéve a két picit. A süteményeket lelkesen helyezték a kandalló előtti kávéasztalra, mellé téve egy pohár kakaót. Az ikrek szerint ugyanis, a Mikulás mindenhol tejet kap, így biztos jobban esik neki majd egy bögre forró kakaó. Zoknijaikat sorban felaggatták a kandalló szélére, természetesen a kis Alfrédé volt a legnagyobb.

Ezután következett az esti mese. Francis és Arthur hálószobája zsivajgással és nevetéssel telt meg. A gyerekek ugráltak az ágyon, Mattie próbálta érvényesíteni mesébeni követeléseit, ám testvére túlkiabálta őt. Francis és Arthur magához húzta őket, és utóbbi mesélni kezdett. Ő volt a legjobb mesemondó közel s távol, a gyerekek csünggtek minden egyes szaván. Képzeletük szárnyalt, teljesen beleélték magukat.... Ám a mese végére mindig elnyomta őket az álom. Miután az ikrek szép lassan elaludtak, Arthurelszunyókált, Francis pedig gondosan betakargatta őket. Kilopózott a szobából, fölvette alaposan rejtegetett mikulás ruháját, egy nagy zsákba tömte az elrejtett ajándékokat, és lesietett a nappaliba. Mivel csak a kandalló tüze és a karácsonyfa fényei világítottak, lassan, óvatosan közlekedett, nehogy orra bukjon valamiben. Letette a fa mellé a nehéz zsákot, és pakolni kezdett. Ahogy rakosgatta kis, gyönyörű, szimmetrikus alakzatba rendezgetve az ajándékokat, mocorgást hallott maga mögül. Megfordulva a kicsi Alfréd állt előtte mindenre elszánt fejjel, egy partvis nyelét felé irányítva, mögötte a szemét dörzsölgető Mattievel. Francis első megdöbbenését leküzdve, kedvesen szólt a kicsikhez:
 

- Hóhóhóhó.... Gyerekek, hát ti miért nem vagytok ágyban? Jöttetek köszönni a Mikulásnak?
Alfréd még mindig a partvisnyelet lóbálta orra előtt.
 - Te vagy a Mikulás? Honnan tudjam hogy nem egy gonosz földönkívüli lény vagy, aki az emberek szokásait megfigyelve a Télapónak álcázta magát?
Francise kedvesen nevetett.
 - Hóhóhó. Élénk fantáziád van ám neked... Amint látod, nincs antennám...
Alfréd kapott az alkalmon, és elővette következő elméletét:
 - ÁHÁ! Akkor biztosan egy zombi vagy! Bár..... Nem hullik semmid sem.... Akkor miért nem kormos a ruhád? És hol vannak a rénszarvasaid? És hogy fér be a zsákodba miden ajándék?
Francis egyre idegesebb lett, hiszen már késő is volt, ő pedig rettenetesen fáradt volt.
 - H-hát.... Tudod.... Nincs ám benne minden gyermek ajándéka....

Alfréd meg sem várva a teljes választ, rárontott a  partvisnyéllel a „Mikulásra”, nyomában Mattievel, ki szintén rávetette magát a betolakodóra. Francis hátrálni kezdett, nehogy baja legyen valamelyik kicsinek, csak hogy a fa közvetlen mögöttük állt, megbotlott az égősor vezetékében, hátraesett, ezzel feldöntve a fát és az ajándékhegyet is. Láncreakció szerűen a fa leszaggatta a falról a díszítést, aminek a vége levert egy vázát is, és szép lassan az egész nappali romba dőlt. A három fiú meglepetten feküdt a nappali közepén, amikor a nagy ricsajra lerohant Arthur is puffogva, mérgesen. Mind a hármat leszidta, a fiúkat az ágyába parancsolta, és Francis azóta nem lehetett többé Mikulás....