Ezzel a bejegyzéssel nincs semmi célom. Csupán egy újabb #nyafiposzt, mert kell egy hely, ahol kiadhatom. És kissé megnyugtat, hogy van egy hely ahova leírhatom, és átgondolhatom...
Egy ideje úgy érzem, rossz irányba haladok. Minden hónapban van egy mélypontom. De ez nem az a "megfogjönniéshisztisvagyok" dolog.... Egy-két hónapja az alkatom van terítéken. Elkezdett újra zavarni, néha feltörnek belőlem a gyermekkori emlékek, és most is... Képtelen voltam megnyugodni, amíg ki nem zokogtam magam.
Tudom hogy ahhoz képest szépnek mondható vagyok, pufi, de nem kövér... És mégis.
Minden alkalommal, amikor egy ruha első látásra szerelem, és vagy nem jó rám, vagy csak az én méretemben nincs - sőt, mostanában ott tartok, h ami tök jó bőnek néz ki, az a valóságban pont passzos.... - egy világ omlik össze bennem.
Minden. Egyes. Alkalommal.
Én csak... Nem tudom. Föl akarom adni, meg akarok vele békélni, de nem tudok/nem hordhatok olyan ruhákat ami tetszik, és ez megnehezíti a dolgomat...
Mindenki más kitartó és céltudatos...
Én öt éve stagnálok, és bármit csináltam, nem jött be.
Citromkúra, vízkúra, napi 6x kevés étkezés, sok torna, alig evés....
Ha nincs sikerélményem, elveszek
Jelenleg ott tartok, hogy napi 1,5-2 liter víz, van amikor 3 is, alig eszem, igyekszem 6 után már semmit, és édességet is ritkán eszek, kb kéthetente vagy 3 egy csokit, azt is egy hétig eszem. Legalább egyszer minden héten próbálok huzamosabb időt mozogni, sokszor hétvégente addig csinálom, míg rosszul nem leszek...
És semmi.
Már igazán nem tudom mihez kezdhetnék, de rettenetesen megvisel... Néha már hányingerem van magamtól, amit eddig szépnek láttam magamon, az is néha elfakul....
De én nem voltam ilyen. Egy ideje már nem.
De a közeg amiben nap mint nap vagyok, a sok önbizalomhiányos a környezetemben, a sok olyan ember aki minden apró dologra odafigyel kényesen, olyan befolyással van rám, hogy.... Borzalmas.
Amikor az olyan mondatok mindennél jobban megmaradnak a fejedben, mint a "hát igen, 9.-ben még vékonyabb voltál"...
És egy idő után elhiszed. Minden elhiszel amit mondanak, ha valaki megemlíti h ide meg ide hízott, látni fogod, ha azt mondja hogy pufibb lettél, látni fogod, mindent látni fogsz, és fájni fog, rettenetesn.... Mert tehetetlennek érzed magad, mert egy idő után a kellő erőt sem érzed, mert legszívesebben addig hajtanád magad amíg össze nem esel, amíg azt nem akarod hogy fájjon, és üvölteni tudnál, és dühös leszel magadra és a világra és....
És szép lassan már nem tudsz élni anélkül, hogy ne találnál bizonyos időközönként valamit, ami miatt szívfájdítóan zokoghatsz.
Félek, mert nem tudom mi van velem...
Félek, mert nem tudom meddig mehet ez...
Félek, hogy egyszer nem lesz visszaút.
Egy egyszerű fanikornis mindennapi hülyeségei~
