Bolond voltam hogy azt hittem, nincs akkora baj. Pedig még nagyobb is. Hogyan mondjam el neked hogy hiányzol, ha meg sem hallgatsz? Szeretném veled ezt nyugodtan megbeszélni, hogy elmondj nekem mindent, ami a szívedet nyomja, mint eddig..... Hiányzik az, hogy beszélgessünk egy csomót, hiányzik ahogy mindig megkérdezed mi van velem, hiányzik a barátságod. . . . . .
Nem dobálózok ilyen szavakkal mint: "legjobb barát". . . De. . . Te tényleg az egyik legjobb voltál nekem. Hányszor kell még elmondanom, mennyire sajnálom? Kérlek. . . . .
Azóta se ettem, ráz a hideg, zokogok mint valami kisgyerek, akinek elvették a cukorkáját, fekszem az ágyon, és álmos vagyok, aludni próbálok. . . . . . . De nem tudok mert csak arra tudok gondolni mekkora hülye vagyok. . . . És hogy. . . Azt hiszem ez az egész talán azért volt, mert. . . . . megijedtem? Megijedtem attól, hogy a szerelmed mellett elhalványul az én barátságom. . . .
De akkor sem szabadott volna ilyeneket mondanom. Mert. . . . Pont ezzel tettem tönkre az egészet.
Tudod, így utólag te is megbántottál, bár ez érthető a te helyzetedben. De akkor is fájt. A legjobban az fáj, hogy a bizalom amiért annyit küzdöttem a kezeim között és miatt tört darabokra. . . . Mert szeretlek mint barátot.
De ez téged nem zavar, ugye? Te most nagyon meg vagy bántva, és elvesztetted a bizalmad. . . . .
Csalódtál bennem? Őszintén szólva én is magamban. . . . Mert amikor legutóbb elvesztettem a legjobb barátom, megfogadtam hogy többé nem engedek ilyen közel magamhoz senkit. . . . És te képes voltál elérni, hogy elmondjam neked a titkaimat. Mellettem voltál ha kellett, sosem szóltál meg ha gyerekes vagy suta voltam, velem szomorkodtál ha bánatos voltam, vagy próbáltál felvidítani. . . . . . Még csak kb. fél éve - vagy annyi se - ismerlek. . . . És máris mennyit köszönhetek neked. Nem bírnám ki ha elveszítenélek mint barátot. . . . Ha gondod volt támaszkodhattál rám, én mindig meghallgattalak. Most is vagy ezerszer bocsánatot kértem, már szinte könyörögtem. . . . Nem csak te szenvedsz. Sosem vagy egyedül, de ezt már mondtam neked korábban. Én. . . . akkor is itt leszek neked, ha nem hinnéd. És akkor is őszintén remélni fogom hogy egyszer megbocsájtasz és újra a barátom leszel, ha nem akarod.
Ami a legviccesebb az egészben, hogy most melletted akarok állni. Meg akarlak hallgatni és tanácsot adni. Miközben én okoztam az egészet. Hmm.... ördögi kör. . . A sors kegyetlen tréfája.
Je't aime papa~
