Helló nép! :DD
Uff, jó régen nem írtam.... owo"" Megint xD Hát... most igazán nincs is mit írni .-.
Éppen bevágtam a durcit owo És mostanában élem az "utálom a világot" korszakomat is x"DDD
Igen, most éppen mindenkibe belekötök, és mindenkiben találok valami kivetnivalót..... Olyan rossz, mert én egy kedves ember vagyok... De mostanában ha valami nem tetszik, harapok, és durcizok .-.
Igen, ez van, tessék nekem elnézni ;w; Kajak olyan vagyok, mint egy kiskutya..... Kell a rendszeres törődés, a figyelem és a türelem, na meg a szeretet, de cserébe végtelen mennyiségű bizalmat és szeretetet és kedvességet tudok nyújtani ;w;
Jó, megnyugtató mi? Bírd ki h. lecseszem a fejed, cserébe később kedves leszek veled :"DDD
Most éppen azon gondolkodtam.... Hogy... Mennyire nem találom a helyem. Ha hazaesek, és beszélgethetek egy-két emberrel, tök jól érzem magam, mosolygok és nevetek, sőt, ha velük találkozom, le sem tudok állni, és egyszerűen imádom azt az érzést~ <3
De.... hétköznaponként egyedül vagyok. I mean... Hogy magyarázzam ezt el? Nem vagyok egyedül, mert az osztályom színi szakja (tisztelet azoknak az infósoknak akiket szeretek :33) tök édes meg minden, ráadásul ott van nekem Viki az asszony, de..... Nem ugyan az.
Túlságosan megszoktam azt, hogy mindig minden percben volt mellettem valaki. Mint eleinte Enii. Amikor mindig minden délután együtt voltunk, mindenhova együtt mentünk, mindent együtt csináltunk, sosem voltam neki nyűg, és én sem éreztem őt soha nyűgnek.
Aztán amikor ő Németországba költözött, én egyre többet voltam Eperkével. Megváltoztam mellette, és ő is megváltozott mellettem. Jótékony hatással voltunk egymásra, és rengeteg dolgot köszönhetek neki. Délutánonként késő estig együtt voltunk, sőt, volt olyan hogy hétvégente is. Időnként persze az idegeire mentem - hiszen kb. 10 órát töltöttünk együtt naponta - de sosem tudtunk sokáig haragudni a másikra. Olyan nagy összeveszéseink nem is voltak. Mindent tud és tudott rólam, és ha ő mesélt valamit, figyelmesen - vagy éppen hibámból eredendően elkalandozva - hallgattam őt, amikor pedig én meséltem, türelmesen végighallgatott, még akkor is, ha őt nem igazán érdekelte a téma. minden hülyeségen el tudtunk órákig szakadni, mindenen nevettünk, és olyan poénjaink voltak, amit csak mi értettünk.
Azt hiszem ennél jobban nem is különbözhetnénk, és mégis nagyon sok mindenben egyet értünk, és kiegészítjük a másikat :)
Azt hiszem ez a kötelék hiányzik~ De nagyon. Oké, attól h. Londonban van, még beszélhetünk meg minden... De az nem ugyan az.
Most senki sincs mellettem, aki megértene. Egy nyűg, egy teher, egy túlpörgött, vagy éppen túl lassú idióta vagyok a környezetem számára.
Az én hibáim senki sem fogja elnézni. Én nem engedhetek meg magamnak hibákat.
Úgy döntöttem megváltozom. Megváltozom - mert csak így van esélyem arra, hogy túl is éljem a világban. Meg kell keményednem, a világnak egy kemény, és megdönthetetlen álarcot kell mutatnom, amely mögé csak az láthat be, aki megérdemli. Eddig nem álltam készen - képtelen voltam erre a lépésre. De most már elég erőt érzek magamban. Meg tudom csinálni.
Többé nem fognak bántani.
Na de megyek aludni~ Bonne nuit mindenkinek, és köszönöm h. elolvastátok, örülök h. pár embert érdekel hogy vagyok éppen ;w; <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése