Just for fun.

Hátöö..... Ennyit a nagy pótlásról xDDD
Röviden összefoglalva: Anno a szülinapom tök jó volt, játszóházaztunk a Czunczikkal, és imádtam, és imádom őket is! *-*
Aztán volt tavaszi Mondocon, és aklgfnwerjkgbbkhrtk. OLYAN JÓ VOLT. ((Legalább is a szombat)) Mindenkit láttam, és mindenkivel voltam, és hiába voltam Uta no Priből, az egész napomat Hetásokkal töltöttem, pontosabban az én drága brommal ((akkit imádoook nyuuu! <3)) és két Iggyvel :'D Arisa Iggyt most ismertem meg, és annyira édes, és Kirki meg.... Egy pöcs volt -.-"" De.... azért szeretem a brit nyomiságával együtt ˇ-ˇ És szétszeretgettem Nihont, és jesszus, nem tudok vele betelni *-* És megismertem egy csomó új embert *-* És.... láttam Tüzes Amcsit. És természetesen... Ő volt a fasz, és én voltam az, aki alig várta hogy megölelhesse. *facepalm* EZÉRT nem akarok több embert megszeretni... Mert ha megszeretek bárkit, lehet akármekkora paraszt... Akkor is szeretni fogom.
Tegnap majálison voltam Szigetszentmiklóson, és rohadt jó volt~ :3
Aztááán.... Jelenlegi állapotom: kimerült.
Ma volt ballagás, díszítettünk, stb.... És hát... Mostanában sok szó van az osztály klikkesedéséről. Kihívom magam ellen a sorsot, de igyekszem magam elzárni ezekből a vitákból, azok mellett maradni, akiket ismerek, és beérem azzal, hogy én tudom hogy ki mit miért tesz, és a többieknek az egészhez SEMMI KÖZE. De komolyan... Egyeseknek túl unalmas az élete, ezért mindenképp máséval kell foglalkozni?? Hányinger, eskü...
Szóval megvédem magam :"D Muszáj. Igen, mindig mondom h. erősebb leszek, aztán sose jön össze, de... Próbálkozni szabad. És még nem adtam föl... Szeretnék változni. De nem azért, mert mások ezt várják el tőlem. Első sorban magamnak akarok bizonyítani, hogy képes vagyok olyan is lenni, amilyen csak szeretnék.
Hiányzik egy csomó ember... Bár most egy páran múlthétvégén láttam, és... ISTENEM. Az egy olyan jó meet volt *-* Pedig nem csak Czunczik voltak ((4-en voltunk Czunczik)), és ASDÖ. Imádom a kis lüke barátaim *-* Bárcsak az osztályba is járna legalább egy T.T
Hiányzik Eperke... Nehéz ha az ember legjobb barátja több ezer kilométerre van tőle, és annyira szeretnék neki sokszor segíteni, megölelgetni, hülyéskedni mint régen, elmondani neki az éppen eszembe jutott legszarabb szóvicceim, meghallgatni őt ahogy atomfizikáról, rajzolásról, és mindenféléről mesél ami őt érdekli, áradozni neki dolgokról, meetekre és mindenhova együtt járni, egymásnál aludni illetve párnába fulladni a nevetéstől, és a flaplafont bámulni az ágyon fekve.... *sigh*
Ráadásul... egyre kevésbé szeretek az osztályban lenni... Nem érzem ott jól magam... Egyre jobban igyekszem magam visszafogni, és ennél is kevesebbet kimutatni magamból... Nem tudom kiben bízhatok őszintén, és nem is akarok inkább senkiben teljesen megbízni...
Van 2-3 ember, akikben olyan szinten megbízok, hogy bármikor bármit elmondanék nekik. Ennyi nekem bőven elég. Ők tudom hogy mindig mellettem állnak, és segítenek ha kell.
Fhúúúú, megint elkalandozott a gondolászásom 100 felé, szóval... Yahh~

Hátöö, asszem ennyi így hirtelen :"D