"...Engedem, hadd menjen.
Szaladjon kifelé belőlem gondoltam, egyetlen.
Nem vagy itt jó helyen,
Szaladjon kifelé belőlem gondoltam, egyetlen.
Nem vagy itt jó helyen,
Nem vagy való nekem.
Villámlik, menny dörög,
Villámlik, menny dörög,
ez tényleg szerelem."
Ollé! Volt egy szuuuuuuper hétvégém! >w<
Pénteken még suli után elrohantam elintézni a pólómat hogy ezzel teljessé tegyem a cp-met, majd igyekeztem haza, mert... Hiába volt x napom, a szobám biza még mindig egy kanlakra hasonlított, a vacsora és a desszert is rám várt hogy elkészítsem, szóval volt még dolgom bőven. Amint hazaértem, nekiálltam a rakott krumplinak ((ami EGYESEK szerint nagyon finom lett, szóval büszke vagyok, hiába nem nagy ördöngősség, és ha a nagycsalád kóstolta volna, most megint menne a "Most már férjhez mehetsz Angikám" szöveg, mint csütörtökön a toron, mindegy, eltértem a témától)), miután az kész lett, megfőztem a pudingot és odatettem sülni a piskótát, maaajd szakítottam időt a szobámra is xD Az persze már csak nagyjából lett kész, de Gabi tudja hogy mennyire rendetlen tudok lenni a szobám területén, szóval őszintén szólva illő nem illő nem nagyon érdekelt xD Addigra este is lett, és úgy volt, hogy szép lassan leslattyogok elé az állomásra, ám öcsém kitalálta, hogy mivel anyunak sok dolga volt, és nem ért rá vele elmenni napközben kutyát sétáltatni, menjünk le mindannyian. Na mondom a díszkíséret. Szóval így négyesben elindultunk az állomásra, én elöl baktattam, mögöttem öcsém és a kutya, a sort pedig anyu zárta, aki semmit sem sietett el. Annyira izgatott voltam hogy szinte előre rohantam xD Miután megbizonyosodtam arról hogy Babu nem aludt el a vonaton, és összeszedtem a kis málháival, visszajöttünk, és úgy volt h. időben fekszünk a szombati napra való tekintettel, ami abból állt, hogy kb. 1-2-ig még forgolódtam az ágyban és közben folyamatosan pofáztam Gabinak, aki szerencsétlen a másik ágyon félálomban hallgatta a locsogást (Y) Ez már megszokott dolog, meg se lepődtem :'D
Aztán szombat. Omg, úgy izgultunk mind a ketten befelé menet a vonaton, bár inkább belül mint kívül xD Homestuck cp-ben indultunk el, és Babunak szokás szerint jól állt a Dave cp ((NEM FANKODHATTAM ELEGET *sob*)), anyám viszont meglát engem:
- Jézusom, Angii..... A fekete rúzs már sok.
- De nekem tetszik, és a cp-hez kell :c
- De ha bevisznek a rendőrök, megverlek :'D
*Gabi és anyu szakadnak, én meg nézek értetlenül*
- Mármint miért?
- Hát mert a végén még azt hiszik örömlány vagy...
- ANYUUUUUUUUUUUUU. D:
És utána mindhárman szakadtunk, mondom jó, így szeretnek ezek az emberek, nézze meg a ember xD
Szóval összeszedtük Yenpacit ((ő lekéste a hévét, mi lekéstük a vonatunkat, szóval epic volt)), majdnem eltévedtünk a Keleti 4-es metró részében ((csak mert én tudtam egyedül az utat, két ilyen vidékivel, meg az újonnan nyitott cuccal elég nehéz volt xD)) de csak kiértünk a tömeg és melegben a Margitszigetre. Hátramentünk a nagyrétre, ahol Yenpai átvedlett Dirk cuccba, igyekeztem beállítani a pareszát, Babu meg levedlette a Strider cuccot, SZÓVAL MÉG IDŐM SE VOLT FANKODNI A STRIDERCESTRE. ARRRRRGHHHH. Pedig direkt azért vette föl h. conon ne kelljen, és MORRR :T *telhetetlen a kisasszony*
Szóval aztán átmentünk a romokhoz fotózni, és tök vicces volt, mert így ülünk Onii-tannal egymás mellett....
- Mit csináljunk? ;__;
- Nem tudom QAQ
Szóval érdekesen indult a dolog xDD De a végefelé egyre jobban ment ((legalábbis én így éreztem, Gabi szerint még össze kéne szoknunk külön-külön vele)), és közben csomót szakadtunk, mert volt egy ilyen kör alakú.... izé. És én belül álltam, mint egy ablakban, ő meg kívül térdelt, ilyen Róméjjó és Dzsúlia feelingben, amikoris bent megcsúsztam, és majdnem ráborultam, ő meg két kézzel tartott, na mondom ez most csudálatos kép lesz x"DDDD
Arról nem is beszélve, hogy fekete körömlakkal összefestettem a szoknyámat ((remélem ez sehol sem fog látszani (Y))) éééés bónuszként eltörtem a poharam, ami után még most is szipogok, ugyanis SEHOL SEM LEHET EGY DARABOS KOKTÉLPOHARAT NORMÁLIS ÁRON KAPNI. El kéne néznem Tacskóba vagy Madaras Tacskóba, hátha valamelyikben van, de hát azok meg a világ végén... *sigh* No majd con előtt.
Aztán visszamentünk a kisrétre, és leültünk a parkos-virágos résznél~ Ott barmultunk még jó pár óráig, Babu egy csomó kutyát lefotózott, ott fankodtunk rájuk, tök édesek voltak *-* Aztán kikísértük Onii-tant a Kölötibe, mi meg elmentünk a Westibe, bekaptunk pár falatot, majd kimentünk a Gellért hegyhez. Eredetileg a várba akartunk menni, ugye a Föld órája miatt, de... Bevallom derekasan; eltévedtem. Oszt ha már ott voltunk, fölmásztunk, megnéztük a lekapcsolást, a sötétben ültünk a Szabadság szobor lábánál, és bámultuk a csillogó Pestet, illetve Budát~
Majd a fölkapcsolás után kiégett a retinánk xD És elindultunk haza, a VACSIÚJ NÉGYES METRÓVAL. Nagyon menő volt xD Csomóan csak azért kerültek hogy kipróbálhassák :'D
Aztán örültünk hogy hazaértünk, mert a vonaton állandóan be akartunk aludni, és kókadoztunk meg minden, és fáradtak voltunk, késő volt és hideg, és olyan 1-2 körül be is estünk az ágyba :'D
Aztán másnap föl is kellett kelni, és omg hát gyerekek... Ennyire hulla még nem voltam. Hisztis és nyűgös voltam és aaaaa. Aztán próbáltam magam összeszedni, a zuhany segített rajta, miután Babu elment többé-kevésbé helyre is gyüttem...
Csak tegnap este meg alig bírtam elaludni az óraátállítás miatt, reggel meg nem bírtam fölkelni >< Ma meg még föci próbaérettségi is volt, én meg egy élő hulla szintjén álltam kb. xDDD
És ennyi owo
*BÓNUSZ*
Pénteken még suli után elrohantam elintézni a pólómat hogy ezzel teljessé tegyem a cp-met, majd igyekeztem haza, mert... Hiába volt x napom, a szobám biza még mindig egy kanlakra hasonlított, a vacsora és a desszert is rám várt hogy elkészítsem, szóval volt még dolgom bőven. Amint hazaértem, nekiálltam a rakott krumplinak ((ami EGYESEK szerint nagyon finom lett, szóval büszke vagyok, hiába nem nagy ördöngősség, és ha a nagycsalád kóstolta volna, most megint menne a "Most már férjhez mehetsz Angikám" szöveg, mint csütörtökön a toron, mindegy, eltértem a témától)), miután az kész lett, megfőztem a pudingot és odatettem sülni a piskótát, maaajd szakítottam időt a szobámra is xD Az persze már csak nagyjából lett kész, de Gabi tudja hogy mennyire rendetlen tudok lenni a szobám területén, szóval őszintén szólva illő nem illő nem nagyon érdekelt xD Addigra este is lett, és úgy volt, hogy szép lassan leslattyogok elé az állomásra, ám öcsém kitalálta, hogy mivel anyunak sok dolga volt, és nem ért rá vele elmenni napközben kutyát sétáltatni, menjünk le mindannyian. Na mondom a díszkíséret. Szóval így négyesben elindultunk az állomásra, én elöl baktattam, mögöttem öcsém és a kutya, a sort pedig anyu zárta, aki semmit sem sietett el. Annyira izgatott voltam hogy szinte előre rohantam xD Miután megbizonyosodtam arról hogy Babu nem aludt el a vonaton, és összeszedtem a kis málháival, visszajöttünk, és úgy volt h. időben fekszünk a szombati napra való tekintettel, ami abból állt, hogy kb. 1-2-ig még forgolódtam az ágyban és közben folyamatosan pofáztam Gabinak, aki szerencsétlen a másik ágyon félálomban hallgatta a locsogást (Y) Ez már megszokott dolog, meg se lepődtem :'D
Aztán szombat. Omg, úgy izgultunk mind a ketten befelé menet a vonaton, bár inkább belül mint kívül xD Homestuck cp-ben indultunk el, és Babunak szokás szerint jól állt a Dave cp ((NEM FANKODHATTAM ELEGET *sob*)), anyám viszont meglát engem:
- Jézusom, Angii..... A fekete rúzs már sok.
- De nekem tetszik, és a cp-hez kell :c
- De ha bevisznek a rendőrök, megverlek :'D
*Gabi és anyu szakadnak, én meg nézek értetlenül*
- Mármint miért?
- Hát mert a végén még azt hiszik örömlány vagy...
- ANYUUUUUUUUUUUUU. D:
És utána mindhárman szakadtunk, mondom jó, így szeretnek ezek az emberek, nézze meg a ember xD
Szóval összeszedtük Yenpacit ((ő lekéste a hévét, mi lekéstük a vonatunkat, szóval epic volt)), majdnem eltévedtünk a Keleti 4-es metró részében ((csak mert én tudtam egyedül az utat, két ilyen vidékivel, meg az újonnan nyitott cuccal elég nehéz volt xD)) de csak kiértünk a tömeg és melegben a Margitszigetre. Hátramentünk a nagyrétre, ahol Yenpai átvedlett Dirk cuccba, igyekeztem beállítani a pareszát, Babu meg levedlette a Strider cuccot, SZÓVAL MÉG IDŐM SE VOLT FANKODNI A STRIDERCESTRE. ARRRRRGHHHH. Pedig direkt azért vette föl h. conon ne kelljen, és MORRR :T *telhetetlen a kisasszony*
Szóval aztán átmentünk a romokhoz fotózni, és tök vicces volt, mert így ülünk Onii-tannal egymás mellett....
- Mit csináljunk? ;__;
- Nem tudom QAQ
Szóval érdekesen indult a dolog xDD De a végefelé egyre jobban ment ((legalábbis én így éreztem, Gabi szerint még össze kéne szoknunk külön-külön vele)), és közben csomót szakadtunk, mert volt egy ilyen kör alakú.... izé. És én belül álltam, mint egy ablakban, ő meg kívül térdelt, ilyen Róméjjó és Dzsúlia feelingben, amikoris bent megcsúsztam, és majdnem ráborultam, ő meg két kézzel tartott, na mondom ez most csudálatos kép lesz x"DDDD
Arról nem is beszélve, hogy fekete körömlakkal összefestettem a szoknyámat ((remélem ez sehol sem fog látszani (Y))) éééés bónuszként eltörtem a poharam, ami után még most is szipogok, ugyanis SEHOL SEM LEHET EGY DARABOS KOKTÉLPOHARAT NORMÁLIS ÁRON KAPNI. El kéne néznem Tacskóba vagy Madaras Tacskóba, hátha valamelyikben van, de hát azok meg a világ végén... *sigh* No majd con előtt.
Aztán visszamentünk a kisrétre, és leültünk a parkos-virágos résznél~ Ott barmultunk még jó pár óráig, Babu egy csomó kutyát lefotózott, ott fankodtunk rájuk, tök édesek voltak *-* Aztán kikísértük Onii-tant a Kölötibe, mi meg elmentünk a Westibe, bekaptunk pár falatot, majd kimentünk a Gellért hegyhez. Eredetileg a várba akartunk menni, ugye a Föld órája miatt, de... Bevallom derekasan; eltévedtem. Oszt ha már ott voltunk, fölmásztunk, megnéztük a lekapcsolást, a sötétben ültünk a Szabadság szobor lábánál, és bámultuk a csillogó Pestet, illetve Budát~
Majd a fölkapcsolás után kiégett a retinánk xD És elindultunk haza, a VACSIÚJ NÉGYES METRÓVAL. Nagyon menő volt xD Csomóan csak azért kerültek hogy kipróbálhassák :'D
Aztán örültünk hogy hazaértünk, mert a vonaton állandóan be akartunk aludni, és kókadoztunk meg minden, és fáradtak voltunk, késő volt és hideg, és olyan 1-2 körül be is estünk az ágyba :'D
Aztán másnap föl is kellett kelni, és omg hát gyerekek... Ennyire hulla még nem voltam. Hisztis és nyűgös voltam és aaaaa. Aztán próbáltam magam összeszedni, a zuhany segített rajta, miután Babu elment többé-kevésbé helyre is gyüttem...
Csak tegnap este meg alig bírtam elaludni az óraátállítás miatt, reggel meg nem bírtam fölkelni >< Ma meg még föci próbaérettségi is volt, én meg egy élő hulla szintjén álltam kb. xDDD
És ennyi owo
*BÓNUSZ*
Éreztél már olyat, hogy eleged van? Hogy van egy álmod, amihez ragaszkodsz, ami mindennél fontosabb neked... És hirtelen, a sokadik próbálkozás után, amikor egyre inkább azt hiszed hogy hamarosan eléred azt az álmot... Valami történik. Egy törés, vagy pillanatnyi kiábrándulás, mintha álomból ébrednél, és úgy érzed; eleged van. Akármilyen fontos neked az az álom, nem akarsz érte tovább küzdeni. Talán sosem leszel elég "jó", talán sosem lesz meg benned valami ahhoz, hogy megkapd amit szeretnél... Nem tudod biztosan, és egyre kevésbé érdekel. Fáj, mert az az álom, amit hónapokig kergetsz, bizony szép nagy helyet foglal el benned, és nem tudod azonnal kitörölni... De próbálkozol. Legszívesebben szívet tépően zokognál, de tudod hogy nincs értelme. Semmi sem fog változni. A szíved-lelked odateheted álmod oltárára... Nem mindig elég. Csak reménykedsz, hogy nem nagyon fogja befolyásolni a későbbieket, de legszívesebben ilyenkor elbújnál, míg csöndben el nem múlik ez az érzés - már ha elmúlik egyáltalán.
De annyiszor tört már össze álmod. Ezt is egy, a világ felé mutatott hamis mosollyal próbálod minél mélyebbre temetni magadban, és soha többé nem beszélni senkinek róla... Mert a remény apró lángja még égeti szívedet, de ezt elég, ha csak te tudod. Elvégre "most múlik pontosan", és te "engeded, hadd menjen"... És csak reméled hogy sikerül teljesen elengedned.
De annyiszor tört már össze álmod. Ezt is egy, a világ felé mutatott hamis mosollyal próbálod minél mélyebbre temetni magadban, és soha többé nem beszélni senkinek róla... Mert a remény apró lángja még égeti szívedet, de ezt elég, ha csak te tudod. Elvégre "most múlik pontosan", és te "engeded, hadd menjen"... És csak reméled hogy sikerül teljesen elengedned.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése